Zero waste életmód

Élj hulladékmentesen!

A hulladék fogalma gyakorlatilag azóta létezik, amióta az emberiség. Kezdetben ezek lebomlottak, visszakerültek a természet körforgásába. Az idő előrehaladtával az ember feltalált olyan összetételű anyagokat, amelyek nem bomlanak le, vagy ha mégis, akkor az akár egy emberöltőnyi időt is felölelhet.

Talán nem is tudjuk, de a hulladék – főleg a műanyag- körbevesz minket szinte bárhol. Megtalálható csomagolásokban, ruhákban, sőt még az ételeinkben is, mikroműanyag formájában. De mit is tehetünk ez ellen?

Manapság már egyre elterjedtebbek a „zero waste” vagy a „low waste” kifejezések. A zero waste kifejezés szó szerint az jelenti, hogy nulla hulladék. De hogy megértsük, mit is jelent ez, meg kell ismerkednünk a hulladékfeldolgozás 3 típusával:

• Első generáció (azonnali “megoldás”)
  szemetesbe kerülés -> SZEMÉT
• Második generáció (rövidtávú megoldás)
  a szemetesbe kerülés után újra felhasználás
  -> ÚJRAHASZNOSÍTÁS
• Harmadik generáció (hosszútávú megoldás)
  kifejezetten az újra felhasználhatóságra tervezve -> ZERO WASTE

Tehát a zero waste lényege az, hogy egyszer felhasználható dolgok helyett újra-és újra használható eszközöket teremtsen, lehetőleg olyan csomagolásban (vagy a nélkül), ami lebomlik. Ez a mozgalom olyan etikusságra próbál rávezetni, ami azt hirdeti, hogy ne juttassunk még több szemetet a környezetünkbe. Minden használati tárgy a funkciója lejárta után egy más szerepet tölthet be a környezetben.

A továbbiakban egy soproni zero waste üzlet alapítójával, Pfeiffer Judittal készült interjúmat olvashatjátok.

Hogyan alakult meg a bolt?

Mindenkihez elér az információ arról, hogy milyen szennyezett a bolygónk. Van, aki érzékenyebb rá, van, aki kevésbé. Mivel én három gyermek édesanyja vagyok,
így talán engem jobban érint ez a téma, hiszen az édesanyák a gyermekeik megszületése után egyre jobban kezdenek odafigyelni erre is. Egyre többször eszembe jutott és most is eszembe jut, hogy vajon milyen jövő vár rájuk 10-20 vagy 30 év múlva, hogy ha most ennyire nagy a baj.
Erős motiváció voltak az ebben a témában készített dokumentumfilmek, amik nem csak most, hanem 10-20 éve (!) is készültek már, de akkoriban nem igen foglalkoztak velük. Sorban nyíltak a környező országokban, majd a környező városokban az ehhez hasonló boltok. Megláttam a fantáziát ebben a mozgalomban, mivel úgy gondlom, mindenki a maga szintjén tud tenni a környezetünkért. Nem tudunk átépíteni egy gyárat, hogy környezetbarát legyen, de azt meg tudjuk tenni, hogy nejlon helyett vászonszütyőt használunk. A családommal mi erre voltunk képesek, hogy ezt a boltot megnyissuk. Úgy hiszem, sok emberrel megismertettük ezt az életvitelt. Február óta végig tudtuk nézni azt, hogy aki egyáltalán nem ismerte a zero waste-et, a nulláról indult, az most hol tart. Van, aki egészen odáig jutott, hogy a heti bevásárlást is itt meg tudja oldani.

A környezetszennyezéssel kapcsolatban melyik volt a legmegrázóbb élmény vagy információ, ami a birtokodba jutott?

A mikroműanyag. Vizuális típus vagyok, és miután láttam egy dokumentumfilmet a mikroműanyagokról, majd elképzeltem, hogy leteszem az ételt gyermekeim elé, ami tele van ezzel, akkor kész voltam. Gyakorlatilag a műanyagokkal és a vegyszerekkel etetjük őket és saját magunkat. Ezek nyilván nem tudnak kiürülni a szervezetből, mindenféle problémákat okoznak. Hiszen látjuk, milyen sok például a rákos beteg, milyen sokan allergiások.

Nem nehéz fennmaradni a szupermarketekkel szemben?

De, abszolút. Folyamatos árverseny zajlik. Árban nem tudjuk felvenni a harcot más boltokkal. Mi teljesen másképp működünk. Mások az áraink, mivel kistermelőkkel vagyunk kapcsolatban, teljesen vegyszer és adalékadagmentes termékeket árulunk. Egy szörp gyümölcsből készül, nem pedig cukorból, vízből és színezékből. Ez egy hatalmas verseny, ahhoz, hogy fennmaradjunk, a vásárlóknak azt kell látniuk, hogy lehet ez picit drágább, lehet, hogy kevesebbet veszek belőle, de az legyen minőségi. Ehhez abszolút kell az ő elszántságuk. Bár az alapélelmiszereink azonos árkategóriában mozognak, mint a nagyáruházakban, az extrább termékeink, például a kézműves csokoládé, ami egy magasabb árkategóriába tartozik.

Hogyan fogadták a vásárlók ezt az újdonságot?

Az erre nyitottak már nagyon sok információval rendelkeznek a témáról, ezért volt egy olyan réteg, akik már a nyitás napján, ahogy kinyitottuk az ajtót, már itt álltak, már fel voltak készülve, megvoltak az edényeik, szütyőik. Itt a vásárcsarnokban is és sok nagyáruházban is már a saját szütyődbe tudod tenni a pékárut vagy gyümölcsöt. Tehát volt, aki a bolt megnyitása előtt is így élt, és ők nagyon-nagyon örültek, hogy megnyitottunk és nem kell Győrbe (az addig legközelebbi bolt) elutazniuk. Ennek a rétegnek nagy öröm volt, az újak pedig érdeklődnek, bejönnek, hazaviszik a dolgokat, majd rendszerint visszatérnek. Nem egy szokványos bolt a miénk, otthonosabb, nem olyan steril, be lehet jönni körülnézni, válogatni, és nem kell rohanni. Nálunk van idő a vásárlóra, az én egyik legfőbb feladatom a vásárlók megszólítása. Megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, tanácsot adunk, és ez egy hálót alkot. A vásárló átadja az ismerőseinek, a gyerekeinek, és ők is továbbadják. Nem is feltétlenül azért, hogy ide betérjen vagy teljesen megreformálja az életét, hogy kisebb változtatásokat tegyenek.

A törzsvásárlók vagy a kísérletezők vannak fölényben?

Mind a kettőből sok van. Törzsvásárlóink is vannak, olyan szintűek is, hogy hetente többször is betérnek. Az a szerencse, hogy itt a csarnokban olyan boltok vesznek minket körül, ahol szintén törekednek a környezettudatosságra.
Érdeklődőből is még mindig sok van, annak ellenére is, hogy csak februárban nyitottunk, és nem sokra rá kezdődött a karantén. Vannak, akik a zöldségeshez jönnek, és úgy döntenek- mivel még soha nem voltak nálunk – benéznek. Közülük többen legközelebb is visszajönnek és vevőink maradnak.

Mely termékeket keresik a legtöbben?

Legfőképpen az alapvető élelmiszereket. A karantén által teremtett speciális helyzetben a liszt és az élesztő volt a sláger. De most is azt mondanám, hogy az alapvető mindennapi dolgokat keresik, például tésztát, rizst, kuszkuszt, bulgurt. Valamint a szépségápolási termékeket keresik még, főleg az arcápoláshoz valókat. Illetve mosáshoz, takarításhoz az ecetet, mosogatószivacsot.

Volt olyan, ami meglepő volt a vásárlók számára, hogy ez is lehet z.w.?

Az egyik ilyen volt a csomagolásmentes csokoládénk, ami nagyon kedves számomra, mivel itt, Sopronban készül, ezért nem kell sokat utaztatni. Ilyet még sokan nem láttak, úgyhogy ez egy kuriózum volt az elején.

Az idősebb generáció is betér hozzátok?

Az elején nem voltak jelen, aztán volt az életkori korlátozás a vásárlásban, amikor 12-ig a fiatalok nem jöhettek, akkor a délelőttjeink szinte üresek voltak. Aztán eltelt egypár hónap, és az idősebbek is kezdik felfedezni azt, hogy egészen széles a választék. Sokan nem is gondolnák, hogy köles és kukoricadara is megtalálható nálunk, amiket például ők még használnak.

Mitől nevezhető egy üzlet zero waste-nek?

Első körben a beszállításnál próbálunk a lehető legkevesebb csomagolást használni. Minél közelebb van egy-egy termék, annál egyszerűbb. Sok esetben a saját tárolóinkat, edényeinket visszük, ez kistermelőknél abszolút működik. Emiatt sokkal több a logisztika, hiszen sokkal egyszerűbb egy nejlonzsákban megrendelni, kivágni. Mi pedig odamegyünk az üvegekkel, azokat megtölteni huzamosabb idő. Ez a termelők részéről is egy fajta áldozat, de ez így működik. Amit pedig rendelünk, folyékony mosószer/szappan, ott a flakoncserés megoldást használjuk. A futár hozza az újat és viszi a régit, majd újra töltik. A műanyagot mindenképpen megpróbáljuk mellőzni.

Saját kezűleg is készítetek kézműves termékeket?

Nem, nem. Ugye mi nem gyártók vagyunk, mi csak forgalmazzuk a termékeket. Nincs is erre engedélyünk, hiszen egy arckrémnél vagy tusfürdőnél minden recept és változtatás külön engedélyhez van kötve. Tehát ez csak egy szigorú protokoll alapján valósulhat meg. Minden termékünk, legyen az tisztítószer vagy textília, tanúsítvánnyal rendelkezik, hogy az előírásoknak megfelelt.

Aki most vágna bele, mit tanácsolnál, hogyan kezdje?

A legeslegegyszerűbb dolgokkal, amiket viszonylag könnyű lecserélni. A szütyőkkel, a kenyeres zsákkal, ezeket lehet, észre se veszed, de már egy halom műanyagot meg tudsz vele takarítani. Ezek után mindenképp, lépésről lépésre, hiszen ez nem megy úgy, hogy egyik napról a másikra az egész háztartásomat átalakítom. Következő lépés lehet, hogy a fogkrémet nem tubusban veszed, hanem üvegtégelyben, tusfürdőt szilárd formában, vagy a saját kis flakonodban.

Mi fiatalok, hogyan tudunk a saját és szüleink életében is belecsempészni egy kis környezettudatosságot?

Gyakori anya-lánya program, hogy hozzánk jönnek vásárolni, és ilyenkor bizony sokszor kiderül a beszélgetésből, hogy a lány hozta az anyukát, tehát ez abszolút működik. Szerintem az édesanyák fogékonyak erre teljes mértékben, talán a férfiakkal kissé nehezebb. A ti korosztályotokban is azt látom, hogy a lányok picikét tudatosabbak, odafigyelnek. Azért a fiúkat kicsit nehezebb meggyőzni, de egyre több a férfi vásárlónk is.
Itt is úgy tudom javasolni, hogy fokozatosan haladva. Tehát az arctisztító vattakorongot könnyű lecserélni, és ha a szülők látják, hogy a gyerek ebben hisz és kitartó, akkor biztos, hogy csökkenni fog a szelektív és a kommunális hulladék is.

Te miért váltottál erre az életvitelre?

Két dolog miatt.
1. A környezetünkért. Ha ez a legkisebb dolog, akkor is tettünk érte. Mi ezt tudtuk tenni, hogy megnyitjuk a boltot.
2. Az emberek miatt. Szociális területen diplomáztam, és úgy érzem, megtalálom a hangot velük. Mindenki egy picikét más és máshogy lehet megérinteni. Egy érzékenyítés megy végbe, az egyik legfontosabb szerepem ebben az, hogy kialakuljon bennük az igény a tenni akarás felé. Ha mindenki csak egy picike dolgot tesz, már az is sokat számít.

Mennyire volt neked nehéz változtatni, és hogyan tudod ezt megtartani?

Egy bizonyos szintig nem nehéz, tehát amiket említettem, a kezdő lépések. Ezek után nehezedik a terület, tehát mindig mindenki rohan, nem is biztos, hogy a város másik végéről van annyi ideje, hogy idevezessen. Ilyenkor az első boltba fog bemenni, és nem biztos, hogy ott csomagolás- mentesen tud majd vásárolni. Mi is eljutottunk egy bizonyos szintig. Lecsökkent a hulladék, a szelektív hulladék mennyisége a háztartásunkban, de ez nagycsaládosként komoly kihívás napi szinten. A tisztító, tisztálkodó szereket már teljes mértékben lecseréltük, az alapvető élelmiszereket. Ezen kívül bárhol vagyok, igyekszem erre odafigyelni, de azért az ember óhatatlanul akadályokba is ütközik aközben. Nem az a cél, hogy mindenki tökéletes „zero waster” legyen, hanem hogy legyen motivációja, igénye erre.

Használtok még nem „zero waste” termékeket?

Persze, néha kénytelen vagy. Például, ha nincs hentes este 9-kor, akkor csomagolt húst kell venned. Vannak ilyen esetek, de a háztartás legnagyobb részében mára már sikerült csomagolásmentes vagy lebomló csomagolású termékeket bevezetnünk.

Nagyon szépen köszönöm Juditnak a lehetőséget, érdekes volt belelátni egy zero waster elméjébe és egy ilyen bolt működésébe.
Kedves Olvasók, ha ti is törekedjetek a környezettudatosságra!
Minden kis lépés számít!

Kiss Franciska Katinka (9.E)