Egy álomért szorítottunk

A közelmúltban lezárultak a női kosárlabdában az olimpiai selejtező küzdelmei, melyek közül egyet városunkban rendeztek. Ennek kapcsán szedtük össze, hogy válogatottunk hogyan jutott el idáig, és hogyan alakultak a mérkőzések küzdelmei.  

Magyar női kosárlabda-válogatottunk utoljára 1980-ban, Moszkvában járt olimpián. Ugyan a következő, 1984-es Los Angeles-i játékokra is kvalifikáltak, de hazánk ezt az olimpiát bojkottálta. Ezt a csapattal ugyan csak később közölték: mikor már megvolt az olimpiai kvóta. Bővebben itt lehet erről a helyzetről olvasni.

Miután a 2021-es Európa-bajnokságra nem jutott ki válogatottunk, a 2023-as seregszemlét egy kevésbé kiegyensúlyozott csoportból várhatta: a riválisok Románia, Izland és Spanyolország voltak. Utóbbi mögött végeztünk a csoportunkban, és bekerülhettünk azon nemzetek közé, akik a legjobb csoportmásodikokként kvalifikáltak a szlovén-izraeli rendezésű Európa-bajnokságra. (Ennek oka részünkről az volt, hogy nagy különbséggel győztük le a másik két együttest.)

A magyar csapat biztató jelekkel várhatta a megméretést. Több edzőmérkőzés lejátszása (városunkban például a spanyol csapattal is összecsaptunk) után utaztak el Ljubljanába. A csoportunkba még Törökország, Szerbia és Szlovákia került, és további résztvevő nemzetek listáját erősítette még Belgium, Németország, Izrael, Szlovénia, Csehország, Franciaország, Spanyolország, Görögország, Olaszország, Lettország és Nagy-Britannia.

A magyarok a szlovákok elleni győzelem után egypontos vereséget szenvedett Törökországtól. A csoportgyőzelemért hat ponttal le kellett győzni a szerbeket, amit remek játékkal sikerült abszolválni. A negyeddöntőben a csehek jöttek szembe. Lányaink kiváló játékkal vezettek 17 ponttal is a nagy téttel bíró mérkőzésen, amit végül Dubei Debóra duplájával sikerült csak megnyerni. A teljes mérkőzést itt tudod megnézni, a meccsnyerő dobást pedig itt. A győzelemmel biztossá vált a magyarok olimpiai selejtezője! Az elődöntőben a spanyolok, a bronzmérkőzésen pedig a franciák következtek. Egyik találkozón sem sikerült sajnos győzni, de a lányok maximálisan helytálltak. Méltán lehettünk rájuk büszkék!

Az Európa-bajnokság után (melyet egyébként Belgium nyert meg a Spanyolországgal vívott döntőben) városunkban sorsolták ki az olimpia selejtező csoportjait, majd még az ősz folyamán eldőlt a négy csoportnak a házigazdája: városunkon kívül Kína (Hszian), Belgium (Antwerpen) és Brazília (Belém). A csoportokból az első három helyezett jutott tovább.

Kínába az alanyi jogon résztvevő (az olimpia házigazdája) Franciaország mellett az amerikai előselejtező második helyezettje, Puerto Rico, illetve Új-Zéland, és házigazdaként a kínai válogatott szerepelt.  

Belgiumba két afrikai csapat, Nigéria és Szenegál utazott, hogy minden kontinensről tudjon egy-egy nemzet kvótát szerezni. Illetve a világbajnokként biztos résztvevő USA, és a friss Európa-bajnok Belgium mérkőzött meg. 

Brazíliában pedig a házigazda mellett Ausztrália, Szerbia és Németország játszott, míg a soproni kvartettet az amerikai előselejtező győztese, Kanada, az Ázsia-bajnok második és olimpiai második Japán, és az Európa-bajnoki ezüstérmes Spanyolország tette teljessé. A FIBA (nemzetközi kosárlabda szövetség) szakírója, Paul Nielsen taglalta, hogy a mi csoportunk a „halálcsoport”. Nem lehetett még megjósolni sem, hogy melyik három ország fog tőlünk továbbjutni, hiába állnak ellenfeleink előttünk a világranglistán. A nyár után válogatottunk egyértelműen jelezte, hogy számolni kell vele.  

Február 8., 9., és 11. volt a három hivatalos mérkőzésnap. A Novomatic Aréna kibővült, bekerült hátra egy mobil lelátó, akárcsak a 2018-as és 2019-es női Euroliga Final Fouron. Ez a lelátó alkotta a K szektort, melynek öt része lett az esemény idejére. Emellett három bejárat is volt, a harmadik külön az előbb említett K szektoré. Ennek a szektornak a túloldalán még egy büfé is nyílott az érdeklődőknek.

Az első mérkőzésen, február 8-án Spanyolország és Japán csapott össze, ahol az ázsiai gárda tudta érvényesíteni a fölényét. Kiváló dobószázalékkal, 15 (!) triplát értékesítve nyertek.  

Utána hazánk a kanadai csapattal mérkőzött, ahol a juharlevelesek örülhettek. A magyar lányok a végén gyönyörűen szépítettek, és mindössze 12 pontos vereséget szenvedtek a teltház közelében álló csarnokban. Ezen a mérkőzésen iskolánk tanárai is ott voltak a szurkolók között. Szeberényi Andrea tanárnő a következőket mondta: “Mindig szurkolok a magyar csapatoknak, amikor kézilabda, vízilabda, labdarúgás, vagy éppen kosárlabda mérkőzést játszanak. Többnyire TV-ben nézem a meccseket, de most örültem a lehetőségnek, hogy elmehettünk a fiammal és tanártársaimmal élőben is megnézni a női kosárlabda válogatottat. Nem voltam még az Arénában mióta így kibővítették a lelátókat, de így még nagyobb élmény volt szurkolni. A meccsen azt láttam, hogy a mieink a kanadai lányokhoz képest nem játszottak jól, de gondolom, hogy a kanadai női kosárlabda előrébb jár, mint a magyar, ez is lehetett az oka. Remélem a mi válogatottunk is tud majd fejlődni, előrébb lépni. Azt már csak a tévében láttam utána, hogy a japánokat nagyon jó játékkal sikerült legyőzniük, és az utolsó meccsen, a spanyolok ellen is csak egy minimiális különbségű vereséget szenvedtek.”

Másnap a Spanyolország-Kanada meccsen öt ponttal győzött az előző napi ellenfelünk. Ez a mi helyzetünket alapjaiban befolyásolta a csoportban: mindenképpen le kellett győznünk Japánt, hogy életben tartsuk a reményeinket az olimpiára. 

A magyar lányok (csakúgy, mint a Kanada elleni mérkőzésen) nagyon nehezen jöttek játékba. Azonban a második negyedben megindult a szekerünk, és egy hullámzó harmadik negyed után a végjátékra sikerült pár ponttal ellépnünk ellenfelünktől. A mérkőzés végére valósággal felrobbant a csarnok, és csapatunk eksztázisban kosárlabdázva 81-75 arányban győzte le az ázsiai gárdát! A közönség utána még hosszú-hosszú percekig éljenzett a lányokkal együtt, az előtérben pedig kötetlen beszélgetések alakultak ki. Külön kiemelném a végtelenül szimpatikus japán csapatot, akik az ujjongó közönség előtt, minden irányban kétszer meghajoltak. Igazi, sportszerű gesztus volt! 

A pihenőnap után már tudtuk az utolsó napra a forgatókönyvet: ha az előttünk lévő meccsen Kanada nyer, akkor biztosan olimpiai résztvevők vagyunk. Ha Japán győzedelmeskedik, akkor meg kell vernünk a spanyolokat Párizsért.  

Nem volt szerencsénk: az ázsiai gárda egy végtelenül kiélezett mérkőzésen aratott győzelmet: ez azt jelentette, hogy ők, illetve Spanyolország biztos résztvevők már, vereségünk esetén pedig Kanada szerzi meg a harmadik továbbjutó helyet.  

A magyar lányok parádés első félidőt produkáltak a teltházas csarnokban! Álomszerűen alakult, magabiztosan meneteltek az olimpiai álomért, a közönség pedig még az elmúlt két napnál is hangosabban szurkolt. Azonban a harmadik negyed végén már lehetett látni: hiába vezetnek a lányok (volt 22 pontos előnyünk is), a negyedik negyedben is foggal-körömmel kell küzdenünk. Végül óriási csata kerekedett ki, és egy ponttal, 73-72 arányban, de lemaradtunk az olimpiáról.

Estére kialakult az ötkarikás játékokon résztvevő nemzetek listája: USA, Franciaország, Ausztrália, Belgium, Németország, Spanyolország, Puerto Rico, Kanada, Japán, Kína, Szerbia és Nigéria.

Joggal lehetünk büszkék lányainkra, hiszen mindent beletettek, a náluk jóval erősebb, és nagyobb tapasztalattal rendelkező ellenfelekkel szemben, és egy igazi „halálcsoportban” küzdöttek. Nem gyakran fordult elő olyan alkalom, hogy egy egész ország szorított volna a kosaras lányokért, és ahogy a FIBA szakírója is fogalmazott: „Magyarország számára ez nem a vég. Ez a kezdet. Ha összetartanak, nagy dolgokat tudnak és fognak véghez vinni.” 

Sipőcz Dóra, 10.C 

Képek forrása: Wbasket.hu