Zene, 7#, néptánc: interjú Seiner Gergellyel

Zene, 7#, néptánc: interjú Seiner Gergellyel

Iskolánk egyik nagyon tehetséges, és a zenével, illetve a néptánccal szoros kapcsolatban álló diákja Seiner Gergely. Beszélgetésünket mélyen meghatározta ez a két téma.  

 

– Mit mondanál el magadról bemutatkozásként? 

– Alapjáraton kedves személyiségnek tartom magamat, aki mindig próbál nyitni az új emberek felé. Az életemben nagyon meghatározó dolgok a zene, a barátok és a néptánc. Bár sajnos utóbbit egy ideje abbahagytam, de a zene továbbra is megmaradt.  

 

Gergő ezután a kezdetekbe avatott be, először a zene terén: 

Általános iskolásként valamiért beírattak zeneiskolába. Ekkoriban mindenáron gitáron akartam megtanulni játszani, viszont ahhoz nem volt elég tanár. Így került képbe második lehetőségként a dob. Ez végül annyira megtetszett, hogy maradtam ennél a hangszernél, és azóta is járok zeneiskolába.”  

 

A néptánc Gergő számára kötelezőből lett szenvedély: a Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanulója volt, ahol alsó tagozatosként az órarendben volt heti egy tanóra kötelező néptánc. Ott annyira megkedvelte, hogy miután kikerült az órarendjéből, akkor is folytatta tovább.  

– Hogyan kerültél a 7# zenekarba? 

– Előttem a Hoffer Gergő volt a dobos. Aztán amikor ő tavaly végzett, akkor gondolkodtak, hogy ki lehetne az utódja. Én meg ugye jóban voltam az Ingriddel (Dietrich Ingrid, 12.C) meg az Álmossal (Ilyés Álmos, 11.B) is, így végül én vettem át a helyét.-emlékezett vissza Gergő.– Szoktam itt énekesként is szerepet vállalni, de nem ez a prioritás.-tette hozzá mosolyogva.   

 

 

 

Gergő nemcsak az iskolában, hanem városunk egyik fúvószenekarában, a Juventusban is dobol: 

„A Juventus karmestere meglátogatta a dobtanáromat, Vida Mihályt a zeneiskolában, azzal a céllal, hogy dobost keres a zenekarba. A tanárom engem ajánlott, mert úgy gondolta, hogy meg tudom állni a helyemet, én pedig szívesen mentem. Ennek körülbelül 6-7 éve.” 

 

A beszélgetésünk vége felé kanyarodva tértem át a jövőbeli terveire.  

– Vannak nagyobb céljaid, akár a tánccal vagy a zenével kapcsolatban? 

– Egyelőre nincs vele célom. Kicsit bánom azért, de remélem, hogy ez mindig megmarad nekem mint hobbi, és remélem, hogy egyszer még lehetnek fellépéseim egy kisebb zenekarral… De ez még a jövő zenéje. 

 

– A Juventus megmarad jövő évtől is?  

– Nem szeretném teljesen kizárni, de ha mást nem is, akkor a fellépésekre igyekszem majd visszajárni. Valószínűleg csak ennyi fog megmaradni, mert építőmérnöknek szeretnék továbbtanulni Pesten. 

 

A beszélgetésünk zárásaként megkértem, hogy idézzen fel egy-egy emléket a zenekarral, illetve az iskolával kapcsolatban: 

„A zenekarral az összes koncert nagyon szép emlékként maradt meg. Jó élmény velük játszani. Amit talán kiemelnék, az a mostani karácsonyi koncert volt, mert a dobszólóm nagyon jól sikerült, így kifejezetten emlékezetesnek maradt meg. Az iskolával kapcsolatban pedig az osztálykirándulásokat emelném ki, de a maradandó pillanatok inkább a zenekarhoz köthetőek.”

 

Köszönöm szépen a beszélgetést! 

 

Sipőcz Dóra, 10.C 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük