1956, és ami a háttérben volt

Az 1956-os forradalmunkra a világ felfigyelt. Hosszú idő után először kapott másféle megítélést hazánk, mint korábban. 

A forradalomnak több előzménye volt, amik a következők: 

Lengyelországban június 28-tól tüntetések kezdődtek, amikkel később hazánk forradalmárjai is szimpatizáltak. Közben Nagy Imrét Magyarországon kiszorították a hatalomból. Mire a levelek lehulltak, a reformellenzék és a lengyel tüntetőkkel való szimpatizánsok szerveződni kezdtek. Október 16-án már a követelések körvonalazódtak (koncepciós perek felülvizsgálása, szovjet csapatok kivonulása, demokratikus, titkos, többpárti választások, szólásszabadság), valamint megalakult a MEFESZ (Magyar Egyetemisták És Főiskolások Szövetsége). Ezek vezettek ahhoz, hogy október 22-én délutánra nagygyűlést szerveztek Budapestre, a Műegyetemre, ahol körülbelül 4-5 ezer fő választott képviselő jelent meg. Itt egyeztek meg abban, hogy másnap délutánra tüntetést szerveznek a fővárosban.  

1956. október 23.

Budapesten az egyetemeken nem volt rendes tanítás. A professzorok zöme sötét öltözékben, de a diákok mellett állt, és a forrásokból tudjuk, hogy ez nagyon megnyugtató volt számukra. Az előre bejelentett tüntetést a kormány végül csak az utolsó pillanatban engedélyezte. 15 óra körül mintegy ötvenezer fő kezdett gyülekezni a Bem-szobornál. Itt Veres Péter (a Magyar Írószövetség elnöke) felolvasta a szövetség kiáltványát, utána Zbigniew Herbert lengyel író mondott egy rövid beszédet, majd Sinkovits Imre elszavalta a Szózatot. A tömeg végül megkoszorúzta a szobrot, és a Margit hídon át, a már kétszázezer főre duzzadt tömeg az Országház elé vonult. Közben kivágták a zsarnokságot jelentő címert a zászlóból, így a lyukas lobogó a forradalom jelképévé vált.

A Kossuth téren a nép már a függetlenségért kiáltozott, így különböző – mai szóval élve – szlogenek születtek: „Nagy Imrében bizalmunk!”, „Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!”. Nagy Imre rövid beszéde után az emberek nem tértek haza. Délután Debrecenben már lövések dördültek. Este a fővárosi tömeg a Magyar Rádió székházához vonult, ahol a követeléseiket akarták beolvasni, azonban ez nem sikerült, mivel az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) katonái megakadályozták a bejutást, akik sortüzet adtak le a fegyvertelen tömegre. Ezek után viszont több katona is átállt a felkelőkhöz. Este nyolc órakor Gerő Ernő (pártfőtitkár) mondott beszédet, de ez csak olaj volt a tűzre, és a felkelők hajnalra elfoglalták a Rádió épületét. Előtte fél 10 tájékában újabb zsarnokság-jelképnek adták ki az útját. A Sztálin-szobrot ugyanis eltávolították, a tér innentől kezdve Csizma tér lett, a szobor ottmaradt lábbelijére utalva.  

1956. október 24.

Az előző napi események hatására, másnap reggelre megalakult a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetőségének Katonai Bizottsága. Gerő Ernő maradhatott a helyén, közben pedig megérkeztek a szovjet csapatok a nekik „ellenforradalomként” mondott forradalom leverésére. Ekkor tudatosult a katonákban, hogy a lakosság ellenállását nehéz lesz megtörni. A rendőrök a harckészültség fokozását kapták parancsba, miközben a felkelők a város fontosabb stratégiai pontjait elfoglalták (Corvin köz, Széna tér, Csepel, Újpest…) és kialakultak úgynevezett ellenálló bázisok, akiket a lakosság táplált élelemmel és teával. Akadtak női harcosok is, bár csekély számmal, ők (leginkább tizenhat és harminc év közöttiek) főztek és látták el a sebesülteket.  

Délben egy meglepő rádióbejelentés zavarta meg a budapestieket. Nagy Imre bejelentette, hogy a korábban kihirdetett statárium alól mentesülnek azok, akik délután kettőig (később este hat órára módosította) leteszik a fegyvert.  

Egy felkelőcsoport – a Széna tériek 

Budán a Széna téren alakult az egyik legjelentősebb ellenállócsoport. (A másik a Corvin közben, Pesten volt). Ennek a csoportnak több vezetőjét név szerint is ismerjük, ők voltak: Szabó János („Szabó bácsi”, a legfőbb vezető), Ekrem Kemál, Bán Róbert, Csecskán Sándor és Kiss Béla. Érdekesség, hogy a csoportban bőven akadtak tizenhat éven aluliak, vagy éppen olyanok, akik épphogy betöltötték a tizenhatodik életévüket. A csoport pontos létszámát nem ismerjük, viszont azt tudjuk, hogy az első napokban nem szenvedtek veszteségeket. Október 27-én megválasztották vezetőnek Szabó bácsit, ettől a naptól viszont kialakultak nagyobb lövöldözések, összetűzések a szovjetekkel.

Mikor egy harckocsijuk feltűnt, ők szétszóródtak, és így lőttek. A csoport egyik tagjának bejegyzéséből tudjuk, úgy tüzeltek, hogy megvárták, amíg a harckocsi majdnem teljesen elvonul előttük, így a szovjetek sokszor azt hitték, megússzák a támadást, ezért a felkelőknek könnyű dolguk volt. Október 27-e előtt csak kisebb, szórványos lövöldözések alakultak ki a rendőrök és a harcosok között. A tizenhat éveseket hazaküldték, akiknek csak egy részük engedelmeskedett, mivel – úgy tartották – nekik már az utca az otthonuk, nincs hová hazatérniük. Október 28-án nagy erejű támadás érte őket, és ekkor Szabó bácsi (aki tárgyalás miatt csak üzenni tudott) kiadta a parancsot: „Oszolj! Mindenki másnap térjen haza!” A csoport engedelmeskedett, többen is a visszafoglalást tervezték.  

A továbbiakban is történtek meglepő események. Ezek közé tartozott az október 25-i véres csütörtök (több mint 100 áldozatot követelt), október 28-án Nagy Imre a történteket nemzeti demokratikus mozgalommá minősítette, és elrendelte a tűzszünetet. Az ellenállók nem tértek haza, de a harcok nem folytatódtak. Október 29. és november 4. között a kormány átalakult, és tárgyalások kezdődtek a szovjetekkel csapataik kivonásáról. A tárgyalócsoportot Maléter Pál vezette.

November 3-án este Csepelen tőrbe csalták őket, és másnap hajnalban ismételten tankok verték fel Budapest és a nagyobb városok utcáit. Megkezdődött a Forgószél hadművelet, ami a Szovjetunió nagy erejű támadása volt hazánk ellen. Ezen a napon megalakult a Forradalmi Munkásparaszt Kormány és megérkezett hazánkba a megtorló hatalom magyar képviselője, Kádár János.   

Érdekesség, hogy akármilyen viszontagságos időszak volt ez, találó viccek születtek: 

• 1956-ban volt-e osztályharc Magyarországon? 
• Igen, mert az I., II., és III. osztályosok is fegyvert fogtak.  

• Mit keresnek a megszálló szovjet csapatok Magyarországon? 
• Nem mit, hanem kit: aki behívta őket. 

• Kikből áll a Kádár-kormány? 
• Kádár Apró Dögei. (Kádár János két hű segédje: Apró Antal és Dögei Imre)

• Van szőlőtök? 
• Nincs! 
• Hát hordótok? 
• Az sincs! 
• Akkor nektek sem kell Kádár! 

Sipőcz Dóra 9.c