Iskolánk egyik most ballagó diákjával, Fajkusz Benedekkel készítettem interjút. Első kérdésem az volt, hogy hogyan mutatkozna be egy-pár mondatban.
„Fajkusz Benedek Lukács 12.D-s végzős diák vagyok, most lettem 18 éves, nagyon szeretek zenélni, táncolni, színészkedni, írni, igazából rajzolni is, imádok csinálni mindent, ami művészettel kapcsolatos, mert szerintem úgy tudom a legjobban kifejezni magamat, az érzéseimet. Ez egyfajta terápia is számomra.”
Megkérdeztem Zsömit a kezdetekről, mióta zenél, hogyan kezdődött.
„Édesapám népzenész, édesanyám is néptáncol már egy jó ideje, lényegében, már mielőtt megszülettem, el volt döntve, hogy én is zenélni fogok, csak egy hangszert kellett először választani.”
A választás a hegedűre esett, mivel édesapja és nagyobbik bátyja is ezen a hangszeren játszik. Ez végigkísérte alsós éveit. Hegedűn és brácsán az édesapja tanította meg játszani, hasonlóan, mint a bátyjait.
„Apa szerintem szinte mindenen tud játszani. Igazából, ha a zeneelméletet megtanulod, utána viszonylag könnyen tudsz játszani bármilyen hangszeren. Ezt is nagyrészt tőle tanultam, ezért nagyon hálás lehetek neki. Szóval apa… apa tanított meg a legtöbb dologra, ami a zenével kapcsolatos.”
Pár év után végül abbahagyta a hegedűt, mert elmondása szerint érzékeny lélek, és nem érezte magát annyira jónak a hegedülésben, ezért váltott a brácsára, amivel sokkal jobban tud azonosulni.
„Mai napig is brácsázok, és szeretem.”
Négy évvel ezelőtt a barátai miatt dobolni is elkezdett, ezen kívül, ha bármilyen hangszer a kezébe kerül, azon megpróbál játszani. Így tanult meg ukulelézni is.
„Nálunk ilyen hangszerbarlang igazából az egész lakás. Ezért, ha átjönnek a barátaim, nem férünk el, mert minden ágyban fekszik egy gitár.”- mesélte nevetve.
Következő kérdésem a 7# (hét kereszt) zenekarra vonatkozott.
„Én ebbe úgy kerültem bele, hogy Dukai tanárnő a kórus miatt is észrevett engem, meg már akkor is brácsáztam a karácsonyi műsoron, és akkor jött ez az ötlet, hogy menjünk a Helikonra, amin viszonylag sokan indultunk. Volt, aki komolyzenei területen, én a Seiner Gergellyel és a Farkas Mátéval táncolni is mentem, és a tanárnő összeállított egy zenekart a következő tagokkal: Hoffer Gergely (dob), Taschner Balázs (cselló), Nadray Nóra (ének), Ilyés Álmos (gitár), Dietrich Ingrid (basszusgitár) és én (ének, brácsa, ukulele). Kiválasztottunk egy számot a Blahalouisianától, és azt dolgoztuk fel a saját elképzeléseink szerint, ezt vittük a Helikonra, ahol arany minősítést kaptunk érte. Ezek után is megmaradt a zenekar, bár a tagok azóta már cserélődtek.” – mesélte visszaemlékezve.
Azt is megkérdeztem Zsömitől, van-e valami terve a tánccal. Elmondása szerint ebben érzi magát a legsikeresebbnek, habár a tánc mindig csak hobbi volt számára.
„Gondolkoztam egy nagyon rövid ideig azon, hogy a Táncművészetire megyek, de elvetettem az ötletet, mert az a környezet annyira nem vonz. Szerintem aki ilyen magas szinten táncol, az könnyen sznobbá válhat, az meg nem akarok lenni. Ettől függetlenül nem akarom abbahagyni, mert ez is terápia számomra.”
Érdeklődtem, ha nem a Táncművészeti Egyetem, akkor milyen iskola jöhet számításba.
„Felvételire megyek a Szín- és Filmművészeti Egyetemre, illetve a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemre, mert ott szintén van filmművész szak.”
A beszélgetés óta eltelt néhány hét, ezért azóta Benedek már több egyetem felvételijén is túl van. Mivel mindegyik hely gyakorlatorientált oktatást nyújt, ezért mindenhol van alkalmassági felvételi. Először a Színház – és Filmművészeti Egyetemre ment, ahol továbbjutott az első fordulón, de a második sajnos nem sikerült. Ezenkívül a Pázmány Egyetemen és a Pannon Egyetemen volt felvételizni drámatanár szakon. A Kaposvári Színház- és Filmművészeti Egyetemen továbbjutott az első fordulón, és a szóbeli érettségik után lesz a második és a harmadik forduló.
Mint kiderült, ennek van előzménye, Benedek egy-pár évig színészkedett a színházban, illetve osztálytermi előadásokon vett részt.
„Nagyon megszerettem, a dramaturg is dicsért, hogy jól csinálom, meg ugye, az életben is tudom hasznosítani, ha színészkedek.”
Mint mindenkinek, Zsöminek is vannak álmai.
„Vak álmaim közé tartozik, hogy egyszer majd a Budapest Parkban adok koncertet a zenéimmel, amiket ugye én csinálok. Az is még nyilván hobbi szint, de ez az, amivel elég sokat foglalkozok mostanában a felvételi mellett.”
Arra is kíváncsi voltam, milyen műfajú zenékkel foglalkozikű.
„Elég szerteágazó a zenei ízlésem, de a hip-hop és a pop irányába nyúlik leginkább, és kicsit alternatív. Olyan zenét akarok gyártani, ami kissé hajaz a Twenty One Pilots zenéjére, de népzenei elemekkel tarkítva. A brit drill nevezetű hip-hop műfajt is kevertem a népzenével, és ez lesz a következő számom.”
Ehhez a jövőben klip is készül. Benedek céljai közé tartozik, hogy ezzel megmutassa a fiatalságnak, hogy a magyar népzene is milyen király tud lenni.
„Ez egy poénból indult, hogy mekkora lenne, ha ezt valaki megcsinálná. Én megcsináltam, és nagyon jó lett.”
A zene után kicsit áteveztünk az elmúlt iskolás évek vizeire. Zsömi alapból magyarfaktra szeretett volna menni, mivel már akkor is a színészet vonzotta, de nem voltak elegen.
„Még be is mentünk Nagy Judit igazgatóhelyettes asszonyhoz egyik osztálytársammal, de közölte velünk, hogy nincs elég diák, ezért nem indít.”
Így esett végül a választás a törifaktra, mivel ezt a tárgyat szerette, mellette pedig az angolt választotta, hogy meg tudja csinálni az előrehozott emelt szintű érettségit, ami sikerült is neki.
„A törit végül 11. után leadtam, mert nem éreztem úgy, hogy szükségem van rá. Az angolt pedig szintén leadtam, miután idén év elején sikeresen leérettségiztem. Ezek után felvettem az ének faktot, mivel az ének lesz a választott tantárgyam, amiből érettségizek, ez heti egy óra Dukai tanárnővel.”
Szóval, heti három órával kevesebb… Felvetettem, hogy így elég lazák a napjai.
„Nem igazán, mivel délutánonként megyek brácsázni édesapámhoz, vagy táncra, ami ugye mostanában megsokasodott, így, hogy a felnőtt táncegyüttesbe is járok. Mellette dobolok is, meg járok a zeneiskolai ütőegyüttesbe. Otthon pedig a felvételire szoktam készülni, meg zenét csinálok.”
Utolsó kérdésem pedig az volt, hogy szeretett-e ide járni a Széchenyibe.
„Mondhatjuk, hogy nagyon szerettem, főleg amiatt, hogy Dukai tanárnő lehetőséget adott arra, hogy kiéljem kicsit a művészi hajlamaimat. Tudtam zenélni, tudtam énekelni, és ezért Dukai tanárnőnek nagyon sokat köszönhetek. Ezen kívül szerencsére egy viszonylag jó osztályt kaptam. Az elején nyilván mi se voltunk igazán összeforrva, de az utolsó évre mindenki mindenkivel is jóban lett, és nagyon szeretjük egymást. Az osztályfőnökünk, Papp Katalin tanárnő is egy tündér, és a többi tanárral is többé-kevésbé jól kijöttünk.”
Kívánunk Benedeknek sok sikert az érettségihez, és kitartást a céljai eléréséhez!