Orvoslás – Továbbtanulás III.

Orvoslás – Továbbtanulás III.

Betegség. Mind voltunk már betegek, és mind voltunk már olyan helyzetben, hogy orvosi ellátásra szorultunk, akár csak egy vírus miatt is. De vajon bele szoktunk gondolni, hogy az az ember, aki segít rajtunk, miért ezt a szakmát választotta? Hogy mi az, amiért örömmel segít másokon?

 

Nos, erről kérdeztem most az utolsó egyetemi éveit járó Gali Balázst. 

 

  • Valójában már fiatal felsős korom óta szerettem a természettudományos tantárgyakat, az olyan dolgokat, tantárgyakat, amiken gondolkodni, logikázni kell, valamint olyan szakmát, hivatást szerettem volna választani, amivel tudom, hogy nem fogok unatkozni és emberekkel tudok kontaktusban lenni és segíteni nekik.

 

Balázs rendkívül érett gondolkodásmóddal rendelkezett már akkor is, és valóban igaza volt, mikor a hivatást említette, hisz ha belegondolunk, a segítségnyújtás és életmentés valóban inkább hivatás, mintsem egyszerű munka. Ezek mellett azt is megtudtam, hogy igen érdekesek és olykor kiszámíthatatlanok is egy orvos mindennapjai.  

 

  • Sosem tudhatjuk, hogy ki és milyen problémával jön be, illetve milyen váratlan esemény történik. Valamint az is nagyon érdekes szerintem, hogy mennyire szerteágazó maga az orvostudomány. Tehát ha már csak azt nézzük, hogy mennyire komplex az emberi szervezet és mennyi különböző részével tudunk foglalkozni. Valamint a hivatásnak a kutatás része is nagyon érdekes. 

 

De vajon miért ajánlott ezt az utat választani a gimnázium elvégzése után?  

 

  • Ez mindig egy izgalmas állás lesz, ameddig az ember izgalmakra vágyik, és nem utolsó sorban az is fontos, hogy az orvoslás biztos elhelyezkedést és biztos életutat ad mindenkinek a kezébe. Persze nehéz az egyetem, bár minden egyetem nehéz, de az orvosi különösképpen. Úgy gondolom, hogy akiben tényleg benne van, hogy szeretne orvos lenni, az meg tudja csinálni, és szerintem talán ez a legfontosabb benne. Én úgy gondolom, nincsen olyan ember, aki ne tudná elvégezni, csupán motiváció és akaratérő kell hozzá. Valamint az egyetemi közösség is sokat segít abban, hogy együtt végigcsináljátok  

 

De mi az, amiről a legtöbben nem beszélnek? Mégis, mennyi nehézséggel jár az egyetem és annak elvégzése, hogy végül célba érjünk? Balázs már saját tapasztalatait osztotta meg velem arról, hogy milyen is az egyetemi élet bent, „a kulisszák mögött˝. 

 

  • Először minden a felvételivel kezdődik, amihez emelt kémia vagy fizika és biológia érettségi szükséges, és miután felvettek, az első két év egy alapozó modulnak nevezett rész, ami azt jelenti, hogy általános tantárgyakat tanulunk, mint a kémia, fizika, sejtbiológia, élettan. Ezután van a harmadév, ami a legnehezebb év az egész egyetem alatt. Ez a pre-klinikai Itt olyan dolgokat tanulunk, ami már betegségekkel, kórokozókkal kapcsolatos, de még nem sokat járunk be a kórházba gyakorlatra. Azonban a negyed- ötöd évben az a meghatározó, hogy bent vagyunk a kórházban, és megpróbáljuk a legtöbb beteget megfigyelni. Emellett persze vizsgáink is vannak, de sok gyakorlati rész kap helyet a képzésben. Majd a hatod év következik, mikor már nincsenek óráink, csak a kórházban gyakorlatozunk, valamint vizsgázunk, és év végén államvizsgázunk, ami ha sikerül, doktorok leszünk, és sikeresen beléphetünk a rezidensképzésbe, amivel kiválaszthatjuk, hogy milyen szakirányú orvosok szeretnénk lenni. Ennek a hossza háromtól tíz évig is tarthat. 

 

Tény és való, hogy mindez roppant sok tudást, munkát és erőfeszítést igénylő folyamat, és mint megtudtam Balázstól, egy orvos élete végéig tanul, azonban minden át nem aludt éjszaka, minden elhullatott könny megéri, mivel a végén életeket tarthatsz a kezedben és küzdhetsz másért akkor is, ha neki már nincs rá elég ereje.  

Köszönöm Gali Balázsnak az együttműködést és az őszinte válaszokat.

 

Molnár Mendi 9.C

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük