Októberi ünnepeink – október 6. és október 23.

Októberben körülbelül száz év eltéréssel két nagy jelentőségű történelmi esemény is zajlott hazánkban. Mindkettőnek akkora hatása volt, hogy a magyar történelmet örökre megváltoztatta.

Október 6.:

„Nem lesz üres a tornyod

ne félj harang, ne félj.

Szívünk ott fenn dobban

egy még szebb tornyodért.”

– énekelte Nadray Nóra 12.D osztályos iskolatársunk a városi műsorban, amit az idei tanévben gimnáziumunk tanulói adtak.

Az ünnepségről a képeket Deák Emma, 10.D osztályos tanulónk készítette. A teljes galéria itt érhető el:

Október 23.:

Bő száz évvel később újabb olyan esemény történt, amire a világ figyelme (ha csak rövid időre is) újból felénk fordult.

A nap eseményei röviden:

Budapesten az egyetemeken nem volt rendes tanítás, de a professzorok többsége a diákok mellett állt. 15 órakor a Bem-szobornál kezdődtek a tüntetések. A Szózat elszavalása után átvonultak az Országház elé, miközben kivágták a címert a zászlóból. Itt Nagy Imre mondott egy rövid beszédet, amiben sikertelenül, de megpróbálta haza

küldeni az egyre forradalmibb, ünnepélyesebb hangulatú tömeget. Késő délután a Magyar Rádió székházába próbáltak bejutni, hogy felolvashassák a már korábban megfogalmazott 16 pontjukat, ami a követeléseiket tartalmazta. Itt az ÁVH (Állam Védelmi Hatóság) emberei lövéseket adtak le a fegyvertelen tömegre. Sikertelenül, mert a tüntetők nem adták meg magukat. Este nyolc órakor a pártfőtitkár beszédet mondott, de ez arra sarkallta a felkelőket, hogy továbbra is harcoljanak. Ennek eredményeként hajnalra a Rádiót elfoglalták, a felkelés pedig forradalomba, majd később szabadságharcba torkollott.

Érdekességek:

Nagy Imre „nyelvbotlása”: a forradalmi tömegnek „Elvtársak!” megszólítással kezdte beszédét október 23-án.

Corvin köz: a Corvin mozinál (Budapest VIII. kerület: Ferenc körút és Üllői út sarka közelében) hetekig ellenállócsoport működött. A felkelők levesestányérokat dobáltak ki a szovjet tankok elé, mire az oroszok azt hitték, hogy aknák vannak előttük, ezért nem mentek tovább.

Kiskorú kivégzése: Mansfeld Péter 15 évesen harcolt a forradalomban, ahonnan többszöri hazaküldés után sem volt hajlandó távozni. Később megpróbálta feléleszteni a forradalmat többedmagával együtt. 1957-ben köztörvényes bűnözőként kezelték és börtönbe zárták. Kiskorút nem lehet kivégezni, de nagykorút már igen: 1959-ben végezték ki.

Nemzetközi megmozdulások: Lengyelországból ruhák, élelmiszerek érkeztek a magyar harcosoknak. A Time magazinban az „év embere” díj a „magyar szabadságharcosnak” járt (következő évben ezt Hruscsov, a Szovjetunió pártfőtitkára kapta). New Yorkban a Szabadság-szobor fáklyájára egy magyar zászlót tűztek és egy feliratot: „Stop genocide, save Hungary” („Állítsák meg a tömeggyilkosságot, mentsék meg Magyarországot!”).