November első napjaiban temetőket járunk, megemlékezünk elhunyt szeretteinkről, de ez a szokás vajon honnan, mikor jöhetett? És vajon mi a különbség a mindenszentek és a halottak napja között?
November 1. – Mindenszentek
A szokás, hogy emlékezünk elhunyt szeretteinkre, régre nyúlik vissza: a 4. században a pünkösd utáni első vasárnap volt ez eredetileg. Az ortodox egyház ma is ekkor tartja. Kezdetben az összes keresztény vértanúra, a vallásért meghalt személyekre emlékeztek, később „minden tökéletes igazra”, vagyis azokra, akik Isten kegyelmében hunytak el. A 8. században került át az esemény november 1-re, ami korábban kelta ünnep volt. 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével Jámbor Lajos frank császár hivatalosnak is nyilvánította.
Ilyenkor általános szokás, hogy megtisztítjuk, rendbe rakjuk a sírokat, mécseseket viszünk ki, hiszen a fényük az örök világosságot szimbolizálja. A kör alakú koszorú a végtelenségre, a rajta lévő virágok, zöldek szintén az örök létre utalnak.
Számos néphiedelem is kapcsolódik ehhez a naphoz: úgy tartották, hogy azért kell ilyenkor a sírokat megtisztítani, hogy az elhunytak szívesen maradjanak a helyükön, illetve a „véletlen kiszabadult lelkek” is visszataláljanak örök nyughelyükre. Néhány helyen (pl. Bukovinában) ennivalót is vittek magukkal ilyenkor a sírra. Máshol az ezen a napon tartott családi vacsorán az eltávozott személy(ek)nek is terítettek, illetve minden fényforrást égve hagytak a házban, hogy az elhalálozottak is eligazodjanak a házban. 
Régebben, főként a falvakban mindig harangoztak az elhunytakért. Olyan is előfordult, hogy ezen a napon választottak bírót, vagy vettek fel cselédeket.
Magyarországon 2000 óta számít munkaszüneti napnak. 2013 óta egyházi ünnep, így a katolikus hívek szentmisére is elmennek.
November 2. – Halottak napja
Először a bencéseknél 998-ban vezette be egy Odilo nevű apát. A 14. század elején vette át a katolikus egyház. Úgy tartották régebben, hogy ennek a napnak a mindenszentek az előestéje, idegen kifejezéss
el a vigíliája. Az éjszaka a halottak miséznek a templomban, és ha megszólal a harang, akkor mennek először életben maradt rokonaikhoz, majd vissza a temetőbe, ahol ilyenkor is van a sírjukon a családtagjaik, barátaik által hozott étel – így tartja egy régi közhiedelem. Van, ahol a megmaradt ennivalókat a szegényebbek között osztották szét. Csantavéren ilyenkor, ha esik az eső, akkor ebből szoktak következtetni a következő évben elhalálozó felnőttek számára. Van olyan babona is, hogy nem szabad az elhalálozottnak a sírjáról virágot tépni, különben az illetőt az elhunyt személy elviszi. Égő gyertyát egy régi tévhit miatt nem ajánlatos másik sírra tenni, mert annak az elhunytnak, amelyiknek a nyughelyéről hiányzik, annak a bűne átszáll annak a halottnak a lelkére, amelyik sírjára a gyertyát helyeztük.
Van, ahol erre a hétre munkatilalom vonatkozot
t: nem volt szabad mosni, mert a hazalátogató halott a vízben járna. Csallóközben ilyenkor úgy tartják, hogy megsárgulna a ruha, amikor tisztítjuk. Meszelni, a földeken dolgozni is tilos, mert bajt hozhat a családra.
De mi a különbség még a mindenszentek és a halottak napja között? A katolikus egyház halottak napján minden elhunytról, de különösen tisztítótűzben szenvedőkről emlékezik meg, míg mindenszentekkor a mennybe jutott szentek, vértanúk seregéről, lelkéről.
Sipőcz Dóra, 11.C
