Nézzünk távolabbra! – Alpok, almás rétes és apró furcsaságok – Ausztria, ahogy még nem láttad

Ha valaki meghallja, hogy Ausztria, általában három dolog jut eszébe: hegyek, síelés és valami elegáns desszert, amit valószínűleg nem tudunk helyesen kimondani. De mi történik, ha egy kicsit közelebbről is megnézzük ezt a barátságos szomszédot?

Ausztriában a német a hivatalos nyelv, csak kissé tájszólással beszélik, amit nem mindig ért meg mindenki, sőt előfordul, hogy még a németek se. Tudtátok, hogy Ausztria az az ország, amelyet gyakran a zene hazájaként emlegetnek? Ez azért van így, mert nagyon sok zeneszerző neve kapcsolódik ehhez az országhoz, legfőképpen Bécshez. Olyan nagy nevek köthetőek ide, mint például Joseph Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven, vagy idősebb és ifjabb Johann Strauss. Ezek a nevek valószínűleg mindannyiunk számára ismerősen csengenek.

Ahogy már említettem, sokunknak a havas hegyek, tájak jutnak eszünkbe. Ennek oka pedig, hogy az Alpok hegyvonulatai nagyjából 62%-ot foglalnak el az ország területéből. 13 csúcs található 3000 méter felett, és van még 34 olyan“alacsonyabb” hegyük is, amik szintén 2000 méter felettiek. Ausztria hegycsúcsai közül a legmagasabb, mellesleg Európa második legmagasabb és legkiemelkedőbb csúcsa a 3798 méter magasra nyúló Großglockner.

 Nem véletlen, hogy számos síparadicsom van Ausztriában: több mint 400 hely közül lehet választani, így a kisgyerekeknek való szinttől az extrém nehézségű pályákig bezárólag ki-ki megtalálja a sítudásának megfelelő terepet. Érdekesség, hogy itt szinte mindenki tud síelni, mivel kisiskolás koruktól kezdve gyakorolnak. Ausztria mindig tartogat valami izgalmasat az oda látogatók számára, és ebbe természetesen az étkezés is beleszámít. Ugyanis itt található a világ legrégebbi, ma is működő étterme, a St. Peter Stiftskeller, amelyet még 803-ban a bencés szerzetesek alapítottak Salzburg városában. Az étterem az évek során számos olyan híres embert is vendégül látott már, mint például Napóleon vagy Mozart. Na de nehogy kihagyjam a speciális, hagyományos ételeket. Az osztrákok büszkék a Wiener Schnitzelre, és ezt nem is rejtik véka alá. Bár a környező országok népei időnként felvetik, hogynálunk is van ám ilyen, az osztrák válasz általában egy udvarias mosoly és egy újabb adag citromkarika. De ne maradjon ki a felsorolásból a sajtos-hagymás Käsespätzle se!

 

A Sacher torta, ez a fenséges, klasszikus bécsi desszert pedig egy baracklekváros csokoládétorta, amit a fényes csokimáz tesz még finomabbá és szebbé.

Az édesszájúak másik kedvence a fahéjas-almás rétes, ami úgy ropog, mintha pont akkor vették volna ki a sütőből. A császármorzsájuk pedig a síelők körében is kedvelt édesség, és általában ebédre fogyasztják valamilyen házi gyümölcslekvárral. Az osztrák Alpok nemcsak a turisták paradicsoma, hanem a teheneké is. Itt ugyanis teljesen megszokott látvány, hogy nyugodtan legelésznek a tehenek egy olyan helyen, ahol mi már kapaszkodókötélért kiáltanánk. Ráadásul ezek a tehenek gyakran csengőt viselnek – nem divatból, hanem hogy a gazda megtalálja őket. Bár őszintén: ha egy egész hegyoldal kolompol, az nemcsak segítség a gazdának, hanem még inkább kellemes, hamisítatlan alpesi hangulat. Na de vannak még itt furcsaságok, mint például az, hogy itt a kutyák után is kell adót fizetni. A gazdik évente átlagosan 72 eurót fizetnek az első kutya után, és 105 eurót minden további kutya után. A lift is más itt, mint nálunk, mert itt nemcsak számok vannak, hanem betűk is, amik általában az alagsort vagy a tetőret jelzik. Kellő nyelvismeret hiányában próba-szerencse, hol kötsz ki.  A világ legtöbb országában már az is különlegesnek számít, ha átölelik egymást az emberek üdvözléskor, de az osztrákok hozzánk hasonlóan két, arcra nyomott puszival köszöntik a barátaikat és rokonaikat. Ez a fajta közvetlenség nagyon meg szokta lepni a világ kevésbé közvetlen országaiból érkező turistákat.

Írásomban igyekeztem összefoglalni, hogy Ausztria nem csupán egy úticél, hanem élmény, amely egyszerre nyugtat és inspirál: a hegyek csendje, a városok eleganciája és a hagyományok időtálló ereje mind hozzájárulnak ahhoz, hogy aki egyszer megtapasztalja mindezt, az mindig visszavágyjon.

 

Források:12345,

Schäffer Hanna Sára 9.D

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük