A locsolkodás hagyománya a húsvéti ünnepkör egyik legismertebb és legvidámabb szokása Magyarországon. De vajon miért alakult ki, és mit jelent valójában?
Réges-régen az emberek úgy gondolták, hogy a víznek varázsereje van: megtisztít, megújít, és még a szépséget is megőrzi. Tavasszal pedig, amikor minden kivirágzik, különösen fontos volt „felfrissíteni” az 
embereket is. 
Így született meg a locsolkodás: a fiúk jól meglocsolták a lányokat, hogy azok egészségesek, szépek és „frissek” maradjanak egész évben. (Valószínűleg a lányok ezt néha kevésbé értékelték, főleg egy vödör hideg víz után). Idővel a vödröket felváltották a kölnik és parfümök – ami valljuk be, barátságosabb megoldás. Ma már inkább pár csepp illatos locsolás és egy 
kedves vagy vicces versike jár. A locsolásért a lányok hímes tojást adtak – ami eredetileg az élet és az újjászületés jelképe. Azóta ez is megváltozott, mert helyette csokoládéval, pénzzel vagy egy kis vendéglátással fejezzük ki a köszönetünket.
De a valláshoz is köthető ez a hagyomány. A húsvéti locsolkodás a rituális megtisztulás jelképe. A locsolkodás egyrészt a keresztelésre, másrészt arra a legendára utal, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
A víznek még régebben, a pogányság idején, mágikus, különleges erőket tulajdonítottak, és azzal, ha meglocsolták az ifjú hajadon leányokat, a tisztulást és a kivirágzást akarták elérni. Ámbár aki azt hinné, hogy a locsolkodás magyar hagyomány, sajnos most el kell keserítenem, ugyanis szláv eredetű, mégpedig Csehországból származó tradíció. 
Húsvét másnapját egykor vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek emlegették, ami igen más képet sugall a húsvéti hagyományról.
Eleinte ugyanis a szokás szerint a legszebb ruhájukba öltözött fiatal hölgyeket itatóvályúba, tóba vagy folyóba dobták. Ez később vödrös locsolkodásra szelídült. Ma már nem csak az ifjú lányokat locsolják meg, hanem minden hölgyet, hogy „fiatalok és szépek˝ maradjanak. Na de térjünk is vissza az ajándékhoz.
Miért éppen piros tojást adnak a leányok a legényeknek?
A piros szín dominanciája a húsvéti tojásokon nem véletlen. A piros hagyományosan a vér színe, amely Jézus áldozatára, a kereszthalálra utal. Ugyanakkor a piros az élet, a szerelem, a termékenység és a boldogság színe is. A gonosz távol tartására is alkalmasnak tartották, ezért a piros tojásnak védelmező erőt is tulajdonítottak. A magyar néphagyományban a piros tojás a legértékesebb ajándék volt, amelyet a fiúk kaptak. Különösen a szerelmesek között volt nagy jelentősége: a lányok piros tojással fejezték ki vonzalmukat a kiszemelt legény iránt. Minél több piros tojást kapott egy fiú, annál népszerűbbnek számított.
Összességében a locsolkodás nemcsak egy furcsa, vidám hagyomány, hanem egy olyan szokás, amely generációk óta mosolyt csal az emberek arcára. Bár ma már inkább a nevetésről és az együtt töltött időről szól, a lényege ugyanaz maradt: egy kis tavaszi frissességet vinni egymás életébe. És ha közben néha előkerül egy túl erős kölni vagy egy különösen kreatív versike – hát attól lesz igazán emlékezetes a húsvét!
Schäffer Hanna Sára 9.D
