Benned is felmerült már a kérdés, hogy minek kell karácsonykor ajándékot adni? Nyilván nem akkor, amikor otthon meglátod a fa alatt rád váró dobozokat, hanem inkább akkor, amikor már megint egy olyan osztálytársat húzol ki angyalkázás során, akinek időnként a neve se jut eszedbe, és fogalmad sincs, mit adhatnál neki.
Az ajándékozás már évezredek óta az emberek életének része. Nem csoda, hiszen ez az ember egyik legerősebb szeretetnyelve, és kapcsolatépítő hatása is van. Kifejezhetjük vele a szeretetünket, szimpátiánkat, hálánkat, gondolatainkat. Ezek mellett kutatások bizonyítják, hogy akik másokra is költenek és ajándékokat adnak nekik, azok boldogabbak. Így hát nem csoda, hogy az ajándékozás szépen lassan minden kultúrában elterjedt. De vajon hol és mikor kezdődött?
Maga az ajándékozás egyidős az emberiséggel, viszont tényleges nyomai az ókorra vezethetők vissza, még lényegesen a kereszténység megjelenése előtti időkre. Ekkoriban a rómaiak lepték meg egymást a Szaturnusz isten tiszteletére rendezett szaturnália során, amit az őszi vetés befejezésekor tartottak. Egyes források szerint ez december 17-én kezdődött, és néhány változtatás után volt, hogy egészen december 25-ig eltartott. Más források alapján újévkor ajándékozták meg egymást az emberek.
A keresztény világban kezdetben december 6. volt az ajándékozás napja, hasonlóan a holland szokásokhoz, és végül a 325-ben tartott niceai zsinaton helyezték át az időpontot december 25-re. Ennek a magyar szóhasználatban mai napig nyoma van. A „kiskarácsony” és a „nagykarácsony” ugyanis erre a két időpontra utal.
Ezekben a korszakokban természetesen még szó sem volt olyan ajándékhalmokról, mint mostanában. Ez csupán a 19. század Amerikájának, és az ünnepekben rejlő hatalmas gazdasági lehetőséget meglátó ajándékgyárosoknak a műve.
Ajándékok ide vagy oda, azt kívánom, hogy mindenkinek legyen meghitt, békés karácsonya!
Kasoly Réka Adél 12.D
