Juhászné Kiss Katalin, német nyelv szakos tanárnő 2023 szeptemberében érkezett iskolánkba. Ebben az interjúban diákéveiről, tanári pályájáról, valamint a SzIG-es élményeiről, tapasztalatairól kérdeztem. Mindezek mellett a tanárnő a mindennapjairól is megosztott néhány apróságot.
Kérem, mutassa be magát néhány mondatban!
Sopronban születtem, és a diákéveimet is Sopronban töltöttem. Általános iskolába a Belvárosi Általános Iskolába, a mai Orsolyába jártam, középiskolába pedig a Széchenyibe. Végül a tanári pálya mellett döntöttem, a Pécsi Tudományegyetemre jelentkeztem, amit akkor Janus Pannonius Tudományegyetemnek hívtak. Itt diplomáztam 1996-ban történelem-német szakos tanárként.
Két gyermekem van: a fiam 21 éves lesz, a Budapesti Műszaki Egyetemen tanul mérnökinformatikus szakon, a lányom pedig most érettségizik, és ő is a BME-re készül.
Mi a legkedvesebb emléke a diákéveiből?
Mindegyik intézményhez más-más emlék köt. Ha a Széchenyi István Gimnáziumra visszagondolok, akkor egyértelműen az osztályom, a tanáraim, különleges események, például diáknapok, iskolabálok jutnak eszembe. A szalagavató rendkívül emlékezetes maradt, és természetesen az osztálykirándulások is. Akkoriban még kifejezetten messze is eljutottunk, például az Északi-középhegységbe. A legkalandosabb a kerékpáros-sátorozós osztályirándulásunk volt a Szajki-tavakhoz.
Az egyetemi évekre is nagyon szívesen emlékszem vissza. Ott nagyon tetszett, hogy az ember már teljesen önálló, magának alakítja a napirendjét, órarendjét.
Mi volt a kedvenc, valamint a legkevésbé kedvelt tantárgya?
Általános iskolában a kedvenc a történelem, valamint a magyar volt. Gimnáziumban döntöttem úgy, hogy mégsem magyar szakos tanár lennék, hanem a történelemnek a német lesz a párja. Ennél fogva az idegen nyelveket is nagyon szívesen tanultam. Én még abba a korosztályba tartozom, akiknek az orosz volt a kötelező nyelv. A németet hivatalosan a gimnáziumban kezdtem el tanulni, azonban ott sem nulláról indultam, mert általános iskolában volt egy tanfolyam heti egy órában, így az alapokat már tudtam.
A matematika nem mindig ment jól, de ennek a tantárgynak is vannak olyan részei, amit szeretek. Emellett gimnáziumban volt még technika tantárgyunk, ahol olyanokat tanultunk például, hogy a szőlőprés szerkezeti rajza és működési elve, na az ténylegesen fogcsikorgatós volt.
Miért tartja fontosnak a történelmet és a németet?
Mindkét tárgy más jellegű, és éppen ez a szép benne. A történelmet nagyon fontosnak tartom, azt, hogy ismerjük a múltunkat, hisz „A múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni.” Emellett még úgy gondolom, hogy nagyon sok értéket lehet közvetíteni a diákoknak a történelem tanításán keresztül.
A német oktatásában pedig az a szép, hogy sokkal személyesebb kapcsolat alakul ki az órákon tanár és diák között. Mivel hétköznapi témákról beszélünk, nagyon sok mindent megtudunk egymásról, sokat nevetünk közben. Azt gondolom, hogy a nyelvtanítás egyben egy kultúra közvetítése is, illetve a mai világban minél erősebb nyelvismerettel rendelkezik valaki, az elhelyezkedési lehetőségek megsokszorozódnak számára.
Ha kellene még egy tárgyat választania, melyik lenne az?
Ha most kelletne választanom, lehet, hogy még egy idegen nyelvet tanítanék, de amint már említettem, eredetileg az irodalom is szerepelt a terveim között.
Mi másban helyezkedne el még szívesen?
Jelenleg nem igazán választanék mást, hiszen most tértem vissza a pályára, és nem tudnék még egy olyan területet mondani, amely visszaadná ezt a közeget, mint amilyen itt, az oktatásban van. Már az általános iskolában tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Úgy érzem, a gimnáziumi oktatás igazán az én hivatásom, bár volt lehetőségem az egyetemi oktatás világába is betekintést nyerni.
Mely iskolákban tanított eddig?
Pályakezdőként a Szent Orsolya Gimnáziumban helyezkedtem el, ahol nyolc- és négyosztályos gimnáziumban tanítottam. 23 évig voltam ebben az iskolában, ezután jött 4 év kitérő, és idén szeptembertől tanítok itt, a Széchenyiben.
Diákkora óta hogyan változott az iskola eddigi tapasztalatai szerint?
Azt gondolom, hogy akkor is és most is egy színvonalas gimnáziumról beszélhetünk. Diákként az ember máshogy lát egy intézményt, mint tanárként. Úgy emlékszem, hogy szigorú iskola volt, és úgy látom, a szabályok egy része és a hagyományok tisztelete megmaradt. Ugyanakkor, ahogy a világ, mi magunk és a diákok is változtak, sokkal oldottabb a légkör, mint a mi diákéveinkben volt.
Most nagyobb hangsúlyt kap a diákélet, az oktatáson kívüli közösségi programok, amelyek színesebbé teszik a diákok életét.
Ebben a tanévben számomra nagyon nagy élmény volt a diáknap. Látványos volt, a terem berendezése, a program lebonyolítása, a színvonala is fantasztikus volt. Azt is lehetett látni, hogy hatalmas nagy szervezőmunka és előkészítés volt a háttérben.
Szabadidejét mivel tölti legszívesebben?
Nagyon szeretek olvasni, varrógéppel alkotni, illetve a kertben is szívesen tevékenykedek.
Villámkérdések:
- kedvenc étel
tonhalas tészta
- kedvenc sport
kosárlabda, aerobik
- kedvenc zenei műfaj
rockzene
- kedvenc könyvműfaj
családregények, krimik
- kedvenc könyv(ek)
A Buddenbrook ház, Hőhullám Berlinben
- kedvenc filmműfaj
történelmi filmek, drámák, krimik, vígjátékok
- kedvenc film/sorozat
Halálsoron, Lesz ez még így se!, Büszkeség és balítélet, Az újonc
- kedvenc történelmi korszak
Ókor, 19. század egyes részei, 20. század
- kedvenc irodalmi korszak
19. század
Köszönöm, hogy beszélgethettem Tanárnővel!
Pauer Márk Csaba, 9.D
