Márciusban is megkérdeztük az iskola diákjait… és István Linda tanárnőt

Sokunk életében játszanak fontos szerepet az állatok. Sokan együtt élnek otthon kedvenceikkel, mások lovagolni járnak, de bárhogy is legyen, mindig képesek vidámabbá tenni az életünket. Az én napjaimat is két macska és egy kutya színesíti itthon, az online oktatás alatt is. Három diáknak és István Linda tanárnőnek tettem fel kérdéseket a témával kapcsolatban. 

Mák Boglárka (10.A) 

Milyen háziállatod van és mióta? 

Bogi: Van egy 2 éves golden retrieverem, egy macskám és egy nyuszim. 

Milyen tanácsokat tudnál adni jövőbeli gazdiknak? 

Bogi: A legfontosabb szerintem az, hogy elegendő időt tudjunk foglalkozni állatainkkal, és ne hanyagoljuk el őket. A kedvenceink pedig szeretetükkel meg fogják hálálni ezt a gondoskodást. Ha nincsen több óránk egy nap egy házikedvencre, érdemes egy kisebb testű, kevesebb foglalkozást igénylő állatkát választanunk, például nyulat, hörcsögöt vagy halakat, mert őket leginkább csak etetni, itatni és takarítani kell. 

Milyen felelősséggel jár szerinted a háziállattartás? 

Bogi: Ez természetesen az állat fajtájától is függ. A kutya rendkívüli felelősséget és elköteleződést jelent , hiszen ők a gazdájuktól várják a megerősítést és a vezetőjüket látják bennünk. A kutyákat vagy más nagyobb testű állatokat fontos idomítani is, mert enélkül akár sérülést is okozhatnak más állatoknak vagy akár az embereknek is. 

Van kedvenc emléked a kutyáddal? 

B: Nagyon sok szép emlékem van a kiskutyámmal. Legjobban a több órás túrákat szeretem vele az erdőben, és szerintem neki is ezek a kedvencei, hiszen ilyenkor póráz nélkül szabadon sétálhat, mivel rendkívül jólnevelt és így is a közelemben marad. 

Van bármilyen állat, amitől félsz? 

B: Igen, a legtöbb rovarért és a pókokért nem igazán rajongok, de amíg a szabadban és nem a lakásban találkozok velük, addig elviselem őket. 

Árki Bendegúz (9.D) 

Milyen kutyád van, és mióta van meg?  

Bendegúz: Border Colllie, 2013 áprilisában született, és hat hetes kora óta van velem. Hercegnek hívják, és közös hobbink az agility. 

Szerintem vannak páran, akik nem ismerik annyira az agility-t. Esetleg el tudnád mondani, mi is a lényege? 

Bendegúz: Az agility egy kutyás sport, ahol a gazdának és a kutyának együtt kell dolgoznia a jó eredmény eléréséért. Egy pályát kell teljesíteniük, ahol különböző akadályok vannak felállítva. Például ugróakadály, kúszó, szlalom, zónás akadály (háromszög alakú, a kutyának fel és le kell futnia). A pálya nehézsége a kutya szintjétől függ. Az akadályok sorrendje és elhelyezése mindig különböző, a pálya megjegyzésére és bejárására 8 perc áll rendelkezésre. A pályabejáráskor kell kitalálni az optimális útvonalat. A pálya teljesítésére egy próbálkozás van, minél gyorsabban és a lehető legkisebb hibával kell lefutni. Kétféle hiba van, a megtagadás és a kizárás. Megtagadás akkor van, ha a kutya átlép az akadály vonalán az akadály teljesítése nélkül. Pályatévesztéskor és pályaelhagyáskor kizárás lép érvénybe.  

Mióta agility–ztek?  

Bendegúz: 2017 decemberében kezdtük. 

Kiknek ajánlanád és miért az agility-t? 

Bendegúz: Mindenkinek ajánlom, akinek van kutyája. Nagyon jól átmozgatja az embert, és erősíti a kutya és a gazda kapcsolatát. A kutya sokkal szófogadóbb és okosabb lesz tőle, és rendesen lefárasztja egy edzés, fizikailag és mentálisan is. 

Szerinted milyen felelősséggel jár a háziállattartás? 

Bendegúz: Minden állat tartása nagy felelősséggel jár. Aki állatot akar tartani, hosszú távra kell terveznie. Akár egy hörcsögről beszélünk, aki három évig él, akár egy teknősről, aki 50 évig is elélhet. Minden nap gondoskodnunk kell róluk, nem csak akkor, amikor kedvünk támad. Ez ki fog fizetődni! Egyszer például örökbe fogadtam egy afrikai fehérhasú törpesünt, akivel előző gazdái nem tudtak foglalkozni. Előszőr nagyon barátságtalan volt, meg sem lehetett érinteni, de néhány hónap kitartó szelídítés után örömmel időzött az ölemben. 

Van bármilyen állat, amitől félsz? 

Bendegúz. Minden állatot nagyon szeretek, vannak papagájaim, volt már hörcsögöm, sünöm, macskám, nyulam, de természetesen nem szeretnék találkozni oroszlánnal vagy medvével az utcán. A rovaroktól van egy kis félelmem, attól tartok, hogy összenyomom őket véletlenül.  

Pintér Virág Alexandra (10.C) 

Milyen háziállataid vannak, és melyik mióta van meg? 

Virág: Van három kutyám, Balu a legidősebb, 13 éve van nálunk. Boomer és Raffaello pedig már másfél éve a családunk tagjai. Valamint Charlie, egy Kis-Sándor papagáj, szintén másfél éve hoztuk el. 

(Raffaello)

Milyen tippeket adnál másoknak, akik ilyen háziállatokat szeretnének tartani? 

Virág: A kutyához nem fűznék sokat, a lényeg, hogy törődjünk velük és legyen elegendő mozgásterük. A papagáj kicsit más téma, és szintén rengeteget kell velük foglalkozni. A madár méretétől függ, de mindenképp nagy ketrecben kell tartani, és ha lehet, minél gyakrabban kiengedni. Nálunk az egész házban ki van engedve, és nagyon jól érzi így magát. 

Szerinted milyen felelősséggel jár a kedvencek tartása? 

Virág: Hatalmas felelősség egy állatot tartani. Takarítani kell utánuk, játszani velük és még sorolhatnám. A legfontosabb, hogy mindig törődjünk velük, hiszen nekik is vannak érzéseik és szükségleteik. Ha valaki állatot akár tartani, ezekbe mind-mind bele kell gondolni. 

A madártartás sokaknak viszonylag ismeretlen lehet. Hogyan lehet otthon madarat tartani? 

Virág: Mint már említettem, a madaraknak nagy hely kell. Van, hogy saját fészket akarnak építeni, valahogy azt is meg kell oldani. Fajtától függ, de elég hangosak tudnak lenni – főleg reggel –, így ezt is el kell viselni. Néha persze ez nem rossz dolog, ha énekelnek nekünk, vagy beszélnek, ami elég vidító tud lenni. Oda kell figyelni arra, hogy mit lehet kedvencünknek adni és mit nem. Nagyon okos állatok, és valamikor rosszaságokra vetemednek, ezért kell mindig szem előtt tartani őket. Mellesleg nagyon szórakoztató teremtmények, trükkökre is be lehet tanítani őket. 

Van kedvenc emléked az egyik háziállatoddal? 

Virág: Mindig nagy öröm, ha velük játszhatok. De ha választanom kellene, az a kedvenc emlékem, amikor Charlie megtanulta az első szavait. Azóta már mindent mond, a kukucstól elkezdve a nővérem nevén át a „kop-kopig„. 

Van bármilyen állat, amitől félsz? 

Virág: Nem különösebben. Allergiás vagyok a darázscsípésre, szóval a darazsat választom. De ha esetleg a közelembe jön egy, nem kapok pánikot. 

A diákok után ráadásként: 

István Linda tanárnő 

Ahogy észrevettem, nagyon közel állnak a tanárnőhöz a lovak. Miért szereti őket, milyen kapcsolata van velük? 

Tanárnő: Igen, jó az észrevétel! Azt hiszem, így születtem, a véremben van… Valahogy ez sosem volt kérdés a számomra, valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan kapocs köt ezekhez a csodálatos állatokhoz. 

Mióta foglalkozik lovakkal/lovagol? 

Tanárnő: Gyakorlatilag amióta egyedül fel tudtam mászni a hátukra. Emlékszem, falusi kisgyerekként nagyjából 7-8 évesen ültem először lovon. Akkoriban (a déli határ mentén, ahonnan származom) még dolgoztak a lovakkal, kocsit húztak, mindenféle mezőgazdasági munkában segédkeztek, így csak munka után, sokszor nyereg nélkül volt lehetőségünk a hátukra pattanni. Azóta az életem része, bár volt egy időszak, amikor az élet elsodort mellőlük, de körülbelül 8 éve adatott meg újra, hogy újra az életem része legyen. Azóta tanulok lovagolni, úgy ahogy azt tényleg kell, illetve onnantól foglalkozom mondhatni komolyabban a Lovakkal. 

Miért ajánlaná bárkinek, hogy a szabadidejében lovagoljon? 

Tanárnő: Úgy hiszem, aki egyszer kapcsolatba kerül ezekkel a misztikus lényekkel, biztosan megérintődik. Mert a Ló ilyen… hat ránk… Az ember csak nyerhet ebből a kapcsolatból! Kicsit közhelynek tűnik, de a Ló által tartott tükörben megtalálhatjuk saját magunkat, ha képesek vagyunk belenézni! Jókai Mór is így írja: „Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló.” Nem feltétlenül csak a lovaglást ajánlom mindenkinek, hanem a „lóval levést”, a ló közelségét is! 

Milyen gyakran jut erre ideje? 

Tanárnő: 3 éve lett saját lovam. Azóta gyakorlatilag minden nap megyek, amikor itthon vagyok (bár az utóbbi időszak kicsit más, mint az eddigi volt, így nincs lehetőségem minden nap találkozni a Lovammal). Ez nekem olyan, mint a levegő . 

Van bármilyen háziállata?  

Tanárnő: Igen, jelen pillanatban otthon vár egy fekete szőrgombóc, Frida. Most másfél éves, kissé határozott elképzelésekkel és rengeteg kertrendezési ötlettel megáldott óriás schnauzer.  

 
Mit gondol, mekkora felelősséggel jár, ha valaki háziállatot tart?  

Tanárnő: Ebben a kérdésben elég vonalas vagyok. Az állattartás nem kötelező, ez szabad elhatározás kérdése. Ha valaki úgy dönt, hogy állatot tart, teljesen mindegy, mekkorát, milyen fajt, szőröset, pikkelyeset, akkor onnantól kezdve kötelessége Őt úgy szeretni és gondozni, ahogy az neki jó (nem úgy, ahogy sokszor mi gondoljuk, hogy jó… lásd pl. túletetett kutyák)! És igen, onnantól kezdve az életünk része lesz, kis túlzással ő az első. A régi paraszti kultúrában is a jószág volt az első, a gazda addig nem ült le sem reggelizni, sem vacsorázni, amíg az állatok nem ettek… nem volt sem szünnap, sem ünnepnap, mert a jószág „nem tudta ellátni magát”. Véleményem szerint ez lenne az első fontos kérdés, amit mindenkinek fel kellene tennie saját magának, mielőtt úgy dönt, hogy állatot vesz magához: képes vagyok (lehetőségeim adottak) mindent megtenni, amire Neki szüksége lesz egész életében? Mert ugye az állat nem csak karácsonyra vagy húsvétra szól, hanem adott esetben 15-25 évre.  

Van bármilyen állat amitől fél?  

Tanárnő: A cserebogár  (és a hozzá hasonló nagyságú, repkedő, fejen koppanó, hajba beleragadó mindenféle bogár). Azt hiszem, nem tudnának annyit fizetni, hogy cserebogár rajzáskor sötétedés után sétáljak egy „oda-visszát” az utcában csak úgy lazán, utcai ruhában, mindenféle védőfelszerelés nélkül J.

A végére pedig István Linda tanárnő bölcsessége:

Rácz Jázmin 9.E