A képzeletbeli repülőnknek még van egy megállója, mielőtt visszatérne Európába: Óceánia. A téli kabátot most elhagyva, álljunk meg egy pillanatra a Salamon-szigeteknél, a Mikronéziai Szövetségi Államoknál és Tuvalunál karácsonykor!
- Salamon-szigetek
A Salamon-szigeteket hat fő sziget és 900 kisebb sziget alkotja, Ausztráliától északkeletre található, és 1960-ban volt az első feljegyzett karácsony. Az őslakosok már jóval a brit fennhatóság előtt is vallásosak voltak, így akkor a karácsony megünneplésének kissé szokatlan módjai voltak. Ma ez már keveredik a modernebb tradíciókkal, ezért állítanak karácsonyfát. Bár a nálunk megszokott gömbök és girlandok helyett ők kihasználják az országuk adottságait: kézzel készítenek rá díszeket kókuszhéjból, kagylóból, illetve színes szövetekből. A nálunk szintén megszokott betlehemek itt is megjelennek a maguk életnagyságú formáiban – rendszerint uszadékfa, levelek és virágok felhasználásával. Szintén fontos szimbólum a „Lélek sziluettje”, ami gyakran egy-egy dekorációnak a központi eleme is lehet. A népesebb fővárosban, Honiarában pedig fényfüzérek is színesítik az utcákat, míg a falvakban (pl. Malaita, Guadalcanal) inkább a közös étkezéseken és az őslakos szokások megismerésén van a hangsúly. 
Karácsony napjai körül sok közösség tart reggeli istentiszteleteket: ezek gyakran több órásak is lehetnek, zenével, tánccal, dobolással és énekléssel színesítve. Mindenki igyekszik ilyenkor a legjobb ruháit viselni, ami mintás ingeket, nők esetében helyi szőtt szoknyákat jelent virágfüzérrel és ékszerekkel, míg a férfiaknak ez a szugu (szárong). Ezután gyűlnek össze a családok egy lakomára, ahol nagyon változatos fogások (tenger gyümölcsei, gyökérzöldségek, trópusi gyümölcsök és kókuszdió alapú ételek) kerülnek egy-egy asztalra.
A szigetlakók ráadásul nagyon szeretnek sportolni, ennek a rajongásnak a hozadéka, hogy az ünnepi időszakban élénk sportversenyek zajlanak, valamint néhány helyen egybeeshet a jamgyökér betakarításával ez az időszak, így az úgynevezett Yam fesztiválokat is ekkor tartják.
Meri Krismas! – Boldog karácsonyt! (pidzsin nyelven)
2. Mikronéziai Szövetségi Államok
A Mikronéziai Szövetségi Államok a Csendes-óceánon található, Mikronézia régió és a Karolina-szigetek között. Négy szigetcsoport alkotja, amelyek nyugatról keletre felé haladva a következők: Yap, Chuuk, Pohnpei és Kosrae. Mindegyik szigetcsoporthoz több kisebb sziget is tartozik.
Külön kiemelni most a Kosrae szigetcsoportot szeretném, ahol a karácsonyi szezon november 1-jével köszönt be: az emberek ekkor kezdik el megtanulni a karácsonyi himnuszokat és indulókat. A felvonulásra karácsony napján kerül sor, ez rendszerint kora reggeltől késő estig tart, a menet pedig a gyönyörű, 150 éves Lelu templomból indul. A felvonulók a különböző menetelési rutinok alatt énekelnek a színes, gyakran a falujukhoz passzoló ruhájukban. Az azonos színbe öltözött emberek alkotnak egy-egy csoportot, akik betűket, illetve szavakat formáznak meg, így egy-egy menet során több különböző csoporttal találkozhatunk. A különböző csoportok pedig versengenek a legjobb teljesítményért.
A családoknak ilyenkor nemcsak a felvonulás fontos, hanem az istentisztelet is, ami szintén eltarthat egész nap is. A gyerekek karácsonyi történeteket adnak elő, egy élő csecsemővel Jézus szerepében. A mise után kerül sor az ajándékozásra: a diakónusok veszik át a Mikulás szerepét és osztják szét az apró ajándékokat.
A közös vacsorával az idelátogatókat, vissza-visszatérő családtagokat is szívesen várják. Sok családtag nem biztos, hogy hazatér a szigetekre az ünnepek idején a külföldi munkahelyről a hosszú utazás költségei miatt. Az asztalra ilyenkor az umw, úgynevezett földben sült ételek, valamint taróból és kenyérgyümölcsből készült fogások kerülnek. Sok család szenteste még halászni is indul együtt, az utcákon pedig rendszeresen vannak cukorkadobálók: a Mikulás és Kosraen manói járják körbe a szigetet és dobálnak édességeket. 
A víz alatti szigetvilágba pedig ilyenkor beköltöznek a Spirobranchus giganteusok, közismert nevükön a karácsonyfaférgek. A találó elnevezés onnan ered, hogy a csőférgek korallokba fúrják be magukat, és a csápjaik apró, kúp alakú fáknak tűnnek, amik különböző színekben pompáznak, Kosrae szigetei körül pedig nagyobb a színváltozatuk a többi helynél. Kifejezetten érzékenyek a fényváltozásra, illetve a víz mozgásaira, így a fotósok számára nagy kincs egy-egy ilyet lefotózni.
Liki Mwule Christmas! – Boldog karácsonyt! (kosraean nyelven)
3. Tuvalu
Irány a napfényes karácsony egyik fő helyszíne, hiszen a szigetországban ilyenkor gyönyörű, nyárias idő tombol, a hőmérő higanyszála gyakran csúszhat 30 fok fölé is. A gyarmatosítóknak köszönhetően érkeztek a 19. században misszionáriusok a szigetre, majd később meghonosodott a karácsony szellemisége.
A viszonylag későn, az 1970-es években elkezdődő karácsonyi ünnepségek, valamint az ország földrajzi adottságai miatt nem honosodtak meg a karácsonyfák. Helyette a Pandanus fa ágait használják díszítésre, amire gyakran akasztanak még virágkoszorút vagy különböző színes füzéreket. A vallásosak számára ezzel tisztelegnek a Pandanus fa előtt, ami létfontosságú Tuvaluban: élelmet, menedéket és gyógyszert is biztosít. 
A családok rendszerint elmennek éjféli misére, ahol gyakran éneklik az ország nemzeti himnuszát, a Tuvalu mo te Atuát (Tuvalu a Mindenhatóért), majd összegyűlnek egy-egy lakomára, amelyet olyan hagyományos ételek alkotnak mint, a sertéssült, a tenger gyümölcsei, a kókuszdió alapú desszertek és a kenyérgyümölcs. Érdekesség, hogy nincs külön szabály az öltözködésre, mindenki csak a jobbik ruháját igyekszik viselni. Kivételt alóla csak a gyermekek képeznek, akik a felvonulásokon gyakran jelennek meg angyaljemezben. Ezután az emberek összeülnek ajándékokat cserélni, énekelni és táncolni. Külön érdekesség, hogy az ünnepi hangulat fokozásához érdemes meglátogatni a Nui atollt, ami egy karácsonyfához hasonlít madártávlatból.
Fakalofa lahi atu mo te Kerisimasi! – Boldog karácsonyt! (tuvalui nyelven)
Sipőcz Dóra, 12.C
