„A tél fényei akkor ragyognak igazán, ha a szívünkben is fény van.” – tartja egy dél-koreai közmondás a karácsonyról. Ez a mondat teljesen ráillik következő ünnepi úticéljainkra: Dél-Koreára, Srí Lankára és Azerbajdzsánra. Ismerjük meg őket együtt!
- Dél-Korea
A kereszténység mondhatni, hogy későn, a 17-18. század körül érkezett meg a mai Dél-Korea területére. Az első időszakban a keresztény misszionáriusokra még komoly büntetések vártak, de az idő előrehaladtával ezek megszűntek, így tudtak begyűrűzni szépen lassan az ünnepi hagyományok is. Bár december 25-e munkaszüneti nap, sokan még 24-én is dolgoznak, vagy 26-án már munkába állnak. Jelentős napnak számít, de más eseményekhez képest (pl. Chuseok=középőszi szüreti ünnep, Seollal=koreai holdújév) szolidabban ünneplik.
Ilyenkor itt is gyönyörűen feldíszítik az utcákat, házakat, és bár igazi fenyőfát nem szoktak állítani, van néhány hely, ahol kiemelkedően szép dekorációk vonzzák az arra járókat. Ilyenek például a Myeongdong Shinsegae áruház a nagy kivetítőivel, vagy az Everland park a téli fesztivállal. A tradicionális karácsonyi zenék közül születtek feldolgozások a Kpop bandák révén (itt látható videó a BTS feldolgozásában a Last Christmas című számról), illetve koreai nyelven ezen a linken meghallgatható a Jingle Bells is. Az évnek ebben az időszakában számos, nagyon kedvelt esemény is zajlik, ilyen Seongsan-ban a napfelkelte fesztivál (újévkor a napfelkeltét a szerencse előhírnökének tekintik), amely az ország minden tájáról vonzza a látogatókat. Ilyenkor a hőmérséklet nagyjábó
l 3 °C és -7 °C között mozog, így előszeretettel mennek az emberek síelni, vagy ellátogatnak a Hwacheon Sancheoneo Jégfesztiválra.
Itt a karácsony nem családi, hanem páros ünnep, így gyakran nevezik „Valentin Mikulásnak” is. A párok ajándékozás helyett inkább elmennek együtt vacsorázni. Ebből kifolyólag tipikus karácsonyi ételek sincsenek Dél-Koreában, bár a rizssütemények, gyümölcsök és helyi ételek ilyenkor is nagyon kedveltek.
메리 크리스마스! – Boldog karácsonyt! (koreai nyelven)
2. Srí Lanka
Bár az országban a keresztény lakosság mindössze 7%, a karácsonyt szinte mindenhol, mindenki ünnepli. Az ünnepi szezon december 1-jén kezdődik, amikor hajnalban már tűzijátékokat lőnek ki az emberek. Sok cégnél karácsonyi vacsorákat tartanak, a szállodákban pedig vacsoratáncokat tartanak. Sok helyen a piacok, bevásárlóközpontok mellett a nagyvárosok (pl. Colombo) utcáit is feldíszítik, a Mikulások pedig alkalmazkodnak az ilyenkor is trópusi, melegebb időjáráshoz: a klasszikus piros-fehér öltözetet lecserélve hawaii ingekben osztogatnak édességet a strandokon a gyermekeknek. A piacokon pedig számtalan kézműves terméket lehet vásárolni, ezek közül a gyümölcstorták az elmaradhatatlanok, amelyet fűszerekkel, rózsavízzel és kesudióval is fűszerezhetnek. (Ez a szokás még a brit fennhatóság idejéből maradt meg.) Rendszeresen kerül emellett még az asztalra csirke curry, rizs, illetve sambol, amely egy tipikus helyi fogás.
A turisták, de a helyiek számára is nagyon vonzó ilyenkor az ország legnagyobb városa, Colombo: mind a Fahéjkertekben, mind Bambalapitiyában különleges fényjátékoknak lehetnek az érdeklődők szemtanúi. Nuwara Eliya városában pedig az ünnepi hangulat fokozódhat a gyarmati időkből fennmaradt építészettel és a kicsit hűvösebb időjárással.
Szenteste sok templomban éjfé
li misét tartanak, a legjelentősebb a Szent Lukács-székesegyház. A keresztény családok mellett egyre többször jelennek meg az istentiszteleteken a nem keresztény családok tagjai is, ezzel is kimutatva az országban jelenlévő vallási toleranciát. Sok helyen ekkor még énekelnek külön az utcákon vagy a bevásárlóközpontokban. A családok ilyenkor egy közös vacsorát, ebédet fogyasztanak el, és az ajándékozás is megjelent már, de nem kiemelkedően. Az újévet viszont az európaiakhoz hasonlóan nagy bulikkal, tűzijátékokkal ünneplik.
සුභ ක්රිස්මස්! – Boldog karácsonyt! (szingaléz nyelven)
3. Azerbajdzsán 
Annak ellenére, hogy a muszlim hívők vannak többségben az országban, mind a római katolikus közösségek, mind az ortodox hívők méltó módon meg tudják ünnepelni a karácsonyt. Előbbiek természetesen december 25-én, míg utóbbiak január 7-én. A különböző népek (brit, lengyel) nagy hatást gyakoroltak a karácsony megünneplésének módjára. Annak ellenére, hogy december 25-e nem számít hivatalos munkaszüneti napnak, sok vállalkozás ünnepnapként tartja számon, a keresztény dolgozók így haza tudnak menni a családjukhoz ünnepelni.
Főként a fővárosban, Bakuban már december elején megjelennek a díszes fényfüzérek és az ünnepi hangulat, ezek közül az óvárost (Icherishehert) érdemes külön megemlíteni. Egy másik nagyvárosban, Ganjában korcsolyapálya és egy tipikus téli, helyi finomság, a forró gránátalmalé várja a kézműves vásár mellett a látogatókat, Qabalában pedig a hagyományos Téli Fesztivál a meghatározó. Az adventi időszak és az adventi naptár itt is hasonlóan fontos szerepet játszik, mint más, keresztény országokban. A piacok
on itt is megjelennek a helyi édességek mellett a kézműves tárgyak is, amelyek akár a karácsonyfákra is kerülhetnek, mivel az emberek előszeretettel állítanak nemcsak műfenyőt, hanem élő fenyőfát is, a templomokban, háztartásokban pedig egy-egy betlehemet is megtalálhatunk mellette. Az ajándékok pedig a karácsonyi zoknikban érkeznek a fa alá, a Mikulástól (Shaxta Bab-tól). Karácsony reggele azzal indul, hogy a gyerekek versenyezve ezeket megkeresik, majd elmennek istentiszteletre a katolikusok. Ezután következik az ünnepi ebéd, vagy néhány családnál vacsora. A baliq (=halétel), a dolma (=töltött szőlőlevél vagy zöldség darált hússal és rizzsel), a dograma (=joghurtos-uborkás leves), a lavangi (=töltött hús vagy hal, édes-savanyú szósszal), desszertként pedig a peshmak (hasonló, mint nálunk a vattacukor) és a pakhlava (réteges diós-mézes sütemény) a legmeghatározóbbak. Tűzijátékok ritkán előfordulhatnak, de ezek inkább újévkor jellemzőek.
Xoşbəxt Milad! – Boldog karácsonyt! (azeri nyelven)
Sipőcz Dóra, 12.C
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
