Karácsonyi utazásunk következő megállóhelye Ázsia, ahol mint mindig, most is igazán érdekes kultúrákat ismerhetünk meg! Ellátogatunk az ilyenkor meseszerűen havas Mongólia tájaira, megismerjük az orosz karácsonyi jóslás történetét, és ázsiai körutunkat az ilyenkor kicsit bulizó vietnámiak körében zárjuk. Tartsatok velem!
I. Mongólia 
Mondhatnánk, hogy igazán filmszerű a mongolok karácsonya, mert a fővárosuk, Ulánbátor a világ leghidegebb fővárosa: annak ellenére, hogy majdnem Párizzsal fekszik ugyanazon a szélességi körön, az 1350 méteres tengerszint feletti magasság és a tengerpart nélküliség egy igazán fagyos telet tesz lehetővé. A -14 és -27 fok közötti átlaghőmérséklet miatt nem lehetséges havazás, viszont a novemberi hónak köszönhetően igazán havas a karácsony és újév időszaka.
A mongolok nem ünneplik a karácsonyt, az ünnepségeket inkább újévi ünnepségekként tartják meg. Karácsonyfa helyett újévi fákat állítanak: a kb. 17 órai naplemente után gyönyörű ünnepi fénybe öltöztetik a várost. A legnagyobb fa a Szühebátor téren áll, aminek közelében korcsolyapálya
és családi programok szoktak lenni. A Mikulás helyett a Tél Nagypapa (mongolul Uvleen Uvgun) jár körbe az újévi partikon. Őt még az oroszok vezették be, és 1947-ben jelent meg először Mongóliában. A szerepe nagyjából hasonló, mint a Télapónak: ajándékokat ad az arra érdemes gyerekeknek és munkásoknak, azonban ő nem kéményen keresztül közlekedik, és piros helyett kék-fehér öltözetet visel.
Mivel náluk nem hivatalos ünnep, így a lakosság nagy részének ez csak átlagos nap (a lakosság mindössze 1,3%-a keresztény), így normális munka- és iskolai napnak számít. Karácsony előtti vasárnap szokott néhány gyülekezet istentiszteleteket tartani.
Náluk inkább a szilveszter a család ünnepe: ekkor az egész család együtt van, és öt perccel éjfél előtt meghallgatják az elnök beszédét, aki ekkor hagyományosan tejpirítóst készít réz, illetve ezüst táljában. Újév napja pedig hivatalos munkaszüneti napnak számít, ekkor az egész család együtt ebédel. A tipikus ételük ekkor a Buuz, ami párolt birkagombóc, és búzalisztes tésztával készítik.
További érdekesség lehet, hogy a közismert Jingle Bells karácsonyi dal át van dolgozva tipikus, mongol hangszerekre. Az elsőben egy morin khuur (lófejű hegedű) szólal meg, a másodikban pedig több hangszer is hallható: a yatga, ami egy pengetős, húros hangszer, a shudraga vagy shanza a bendzsóhoz hasonlít és kígyóbőr borítja. Valamint van még tsan (cintányér), illetve dob az ének mellett. Ez a verzió itt hallgatható meg.
Зул сарын мэнд! – Boldog karácsonyt! (mongol nyelven)
II. Oroszország 
Azt gondolhatnánk, hogy Oroszországban nem sokan ünneplik a karácsonyt, pedig ennek az ellenkezője áll fenn: igaz, hogy többen az ortodox ünnepkor (január 7-én). A szovjet időszakban minden egyházi ünnepet betiltottak, köztük a karácsonyt is, ennek ellenére titokban sokan ünnepelték.
Mély gyökerű tradíciók vannak náluk: a karácsony előtti szigorú negyven napos böjt és a karácsonyi dalok éneklése (колядки), valamint a szokásos karácsonyi jóslás. Korábban (a kereszténység megjelenése előtt) december végétől január közepéig tartották a pogány rituáléikat, melyeknek a célja egyértelműen a jó termés kérése volt. A kereszténység felvételekor ezek a szokások összeolvadtak az általunk is ismert hagyományokkal, és ezek keveréke figyelhető meg a mai napig az országban. Karácsony estéjén kezdődnek az ünnepségek, és rendszerint egy сочиво nevű étel kerül az asztalra, ami gabonafélékből (általában búzából), magvakból, mézből, diófélékből és néha szárított gyümölcsökből készül. Ez az étkezé
s jelenti a böjt végét, amit az első karácsonyi csillag megjelenéséig tartanak. Ezután ülnek csak le egy nagyobb családi étkezésre. Ekkor már az asztalra kerülhetnek a pácolt ételek (például pácolt alma, pácolt gomba) illetve a különböző töltelékfélék. A korábban legnépszerűbb italt, a сбитень-t is felszolgálják, ami fűszerekből és mézből készül. Sokan mennek ekkor misére, és a családdal töltik az ünnepet. Díszítésként náluk is angyalok és betlehemi figurák vannak az otthonaikban, egymásnak pedig igyekeznek jól átgondolt ajándékokat adni.
A karácsonyi jóslás egy nagyon hosszú (még az ortodox kereszténység felvétele előtti) időre visszanyúló szokás az országban. Ekkoriban vagy házban, vagy szaunában gyűltek össze az orosz nők. A házasok (legyen férfi vagy nő az illető) nem vehetett részt ebben a rituáléban. Ezek általában szóalapú rítusok voltak, és céljuk a család jólétének kérése volt. A mai 
Oroszországban természetesen ezek a hagyományok már másképpen zajlanak. A tarot-, és tealevél olvasások, illetve a kávézaccból való jóslás a legkedveltebbek, és ezek természetesen már az egész családot érintik.
Még egy érdekes szokás, ami a lányokat érinti: a fiatal lányok karácsony idején kimentek az utcára, és megkérdezték az első férfit, akit láttak, hogy mi a neve. Úgy tartották, hogy az lesz a jövendőbeli férjük neve.
С Рождеством Христовым! – Boldog karácsonyt! (orosz nyelven)
III. Vietnám 
A délkelet-ázsiai országban a négy legfontosabb és legjelentősebb ünnep egyike a karácsony (a másik három Buddha születésnapja, az újév és a közép-őszi fesztivál). A lakosság egy része a francia uralom alatt tért át a kereszténységre, ez ma kb. 8-10%-ot jelent. A népesség többi része a konfucianizmus, a taoizmus, illetve a buddhista vallást követi . Ennek ellenére jelentős ünnep a karácsony, az emberek nagyon társaságkedvelők, ezért a karácsony megfelelő időszak arra, hogy minőségi időt töltsenek együtt.
A karácsony történetét azonban itt is befolyásolta a történelem: a francia fennhatóság alatt békében ünnepeltek, azonban később a kommunista hatalométvétel miatt az emberek maximum titokban ünnepelhették a karácsonyt. Az ünnep szelleme csak az 1980-as évektől tért vissza, és azóta igyekszik mindenki a tőle telhető legnagyobb felhajtással ünnepelni.
A Dél-kínai tenger partjainál fekvő Ho Si Minh városában talán a leginkább jelentős az ünnep szelleme, az emberek itt gyakran teszik ki a betlehemi jelenetet a házuk elé. A keresztények elmennek az éjféli misére, utána pedig elfogyasztják az ünnepi menüt, a csirkelevest. A gazdagabb családoknál puding és pulyka kerül még a leves mellé, ezt az étkezést a franciáktól vették át, ezért revellion-nak hívják. Hanoiban és Ho Si Minh-ben szeretnek este még bemenni a városba, ekkor az utcák zsúfolásig megtelnek, olyannyira, hogy nem engednek autót a belvárosba. Ekkor gyakran konfettiznek és fényképezkednek, a látogatók számára
pedig sok kávézó és étterem tart nyitva. A Ninh Binh tartományban fekvő Phat Diem székesegyházban pedig katolikusok százai gyűlnek össze szentmisére. (Úgy tartják, hogy ez a katolikusok szellemi otthona). Itt a katolikus szokásokhoz híven betlehemes játékot rendeznek Kito (Jézus) születésének alkalmából. Az adakozás szelleme is igen jelentős: ajándékba Buche de Noel-t (karácsonyi fatörzset) adnak, amit szintén a franciáktól vettek át. A fiatalok körében pedig előfordulhat a karácsonyi üdvözlőlapok cserélgetése. Vannak, akik a szentmisére is viszik magukkal a Buche de Noel-t, és ott gyűjtik össze a rászorulók számára.
Chúc Mừng Giáng Sinh! – Boldog karácsonyt! (vietnámi nyelven)
Sipőcz Dóra, 11.C
