Karácsonyi szokások a világból – Ázsia

Japán, Kína, India. Ha ezt a három országot felsorolom, biztosan nem a karácsony jut először eszünkbe, vagy azt gondolnánk, hogy itt nem is ünneplik. Ennek ellenére mindenhol tisztában vannak ezzel az eseménnyel, sőt, van, ahol hivatalosnak és jelentősnek tekintik. Ismerjük meg ezeknek az országoknak a karácsonyi hagyományait!

Japán

Karácsony napjai (december 24– 26.) nem számítanak hivatalosan munkaszüneti napnak. Ami nálunk a szeretet és a béke ünnepe, az itt hasonlóan telik, mint a Valentin–nap. December 24–ét az ismerkedésre használják fel, mert úgy tartják, hogy aki ilyenkor egyedül van, az egész évben magányosan fog maradni. Esetleg családon belül ajándékoznak a gyerekeknek, de ennek nincs nagy tradíciója. Az ajándékot (ha adnak), a Mikulás vagy a Hoteiosho, a szerencse japán istene hozza. Nem meglepő, ha ilyenkor szórakozni is elmennek, hiszen minden rendes nyitva tartás szerint üzemel. Év végén (náluk: oseibo) ajándékoznak inkább, gyakran munkahelyen, nagyobb családi, baráti körben. Szoktak karácsonyfát állítani, amit legyezőkkel, illetve lampionokkal díszítenek fel. Az asztalra ilyenkor az úgynevezett „kurisumasu keeki” kerül, ami egy vaníliás piskóta alapú, tejszínhabos torta eperrel és csokoládédíszekkel. Emellé még csirke szokott lenni, mert a pulykát nem ismerik. Ebben az időszakban minden ki van világítva, de a legszebb a Starlight Garden Tokióban, aminek az a különlegessége, hogy többmillió égő van elhelyezve szőnyegszerűen, és zenére villogva változik a színe.

メリークリスマス! – Boldog karácsonyt! (japán nyelven)

Kína

A karácsonyi őrület és hangulat körülbelül akkor indul be náluk is, mint nálunk, tehát kb. november végén – annak ellenére, hogy hivatalosan nem ünnep. A családok ilyenkor egy vacsora erejéig összeülnek, de nagyobb hangsúlyt marketing szempontból szokott inkább kapni. Az üzletekbe is megérkeznek a különböző karácsonyi dekorációk, termékek, amit előszeretettel vásárolnak meg az emberek. Furcsán viszonyulnak hozzá: tudják, hogy van, de náluk még igazából nincs olyan nagy hagyománya, mint mondjuk Európában. Például az egyetemeken ilyenkor rendes tanítás van, de az üzletek is megszokott nyitva tartással működnek. Mindezek ellenére szoktak ajándékozni. Mégpedig almát, gondosan becsomagolva, mert ez gyakran fontosabb, mint maga az ajándék. Azért almát, mert az alma szó és a szenteste szó a kiejtésben megegyezik. (Kínában nagy jelentősége van az ilyen szóegyezésnek. Például a négyes és a halál szót is ugyanúgy kell kiejteni, ezért azok a telefonszámok, amikben négyes szerepel, általában olcsóbbak.)

Kínában karácsonykor soha nem esik a hó, de az itt élők szerint hidegnek számít a kb. 15 – 17 fok, ami ilyenkor lenni szokott.

India

Indiáról nem feltételeznénk, hogy nagyon ünnepelnék a karácsonyt, de ennek az ellenkezője áll fenn: jelentős és hivatalos ünnep. December 24–én kezdik az ünneplést, ami eltart egészen az újév kezdetéig. Ezen a napon az üzletek nagyobb része nyitva van, de a korlátozott szabadságok listájáról lehet kivenni szabadságot erre a napra. 25–e a karácsony igazi napja, és munkaszüneti nap. Ekkor hozza a Mikulás az ajándékokat, de nem ezt, hanem a közös étkezést részesítik előnyben. Az asztalra mughlai csirke szokott általában kerülni curryvel. Ez egy fűszeres, mandulakrémes, de tipikusan karácsonyi étel az indiaiaknál. 25–én Új–Delhiben, a Szent Szív Székesegyházban gyertyagyújtást tartanak, ami hatalmas tömegeket vonz évente. Ebben az időszakban az emberek nagyon vidámak, nem számít meglepőnek, ha egy boldog, mikulássapkás járókelővel találkozunk az utcán. Karácsonyfa gyanánt egy banán -vagy mangófát szoktak állítani, de olyan is előfordulhat, hogy a teraszon lévő, évelő növényüket díszítik fel. A nagyvárosokban ilyenkor rengeteg dekorációval és fénnyel találkozunk, mert nagyon kedvelik ezeket. Ehhez az ünnephez kapcsolódó zenét ritkán szoktak játszani, mert nincsenek kimondottan karácsonyi dalaik, és a különböző karácsonyi reklámokkal sem nyomják agyon az embereket.