Karácsonyi szokások a világból – Amerika

Mielőtt visszatérnénk az ünnepi díszbe öltözött Európába, bepillantunk a Föld másik oldalára is. Utolsó előtti megállóhelyeink Honduras, Paraguay és Saint Lucia lesznek! Tartsatok velem! 

 

I. Honduras

A közép-amerikai országban (nagyjából hozzánk hasonlóan) Halloween után bejönnek a boltokba a különböző karácsonyi dekorációk és a betlehem állításához szükséges alapanyagok. Az országban, főként vidéken nagyon gyakran készítenek a családok is különböző betlehemeket. Vannak, akik ezek közül a hagyományost részesítik előnyben, de találhatunk olyat is, ahol az év során bekövetkezett eseményeket, vagy kitalált, modern pillanatokat készítenek el.  

Egyszerre jelent vallási és családi ünnepet számukra a karácsony. A lakosság nagyrésze (kb. 90%-a) mesztic, ami annyit takar, hogy az amerikai indián ősök és az európai ősök etnikai keveredése. A maradék 10%-ba az  amerikai indián őslakók és a bevándorolt feketék, illetve fehérek tartoznak, így különösen érdekes, hogy el tudott terjedni az ünnep szelleme. December 24-én meglátogatják a barátaikat, családtagjaikat, és az ünnep tiszteletére néhányan estrenost (új ruhát) viselnek. Éjfél előtt elmennek a Misa De Gallóra (éjféli misére), aztán elfogyasztják az ünnepi menüt. Másnap, pontosan 12 órakor ölelések sorozata indul el a tűzijátékok fényei mellett, majd jöhet az ajándékozás.

Több, karácsonyhoz kapcsolódó hagyományuk is van, ezek közül az egyik hasonlít a nálunk már gyökeret vert angyalkázásra: a titkos barát szokás (spanyolul cuchumbo). Barátok, családok és kollégák között cserélnek ajándékokat, amivel együtt adnak egy olyan papírt, amin az ajándékozott neve olvasható, ezt pedig az ajándékozó félnek kell elkészíteni. Pár évvel ezelőtt honosítottak meg egy másik szokást: a Navidad Catracha nevű elnöki program keretein belül hozták létre az úgynevezett karácsonyi falvakat a mikrovállalkozások támogatására és a családi szórakozás biztosítására. A program nagyon népszerű, az országnak mind a 18 megyéjéből csatlakoztak hozzá, és hasonlóak, mint nálunk a karácsonyi vásárok: élelmiszereket árusítanak, koncerteket adnak nagyjából egy hónapon át: december elejétől január első napjáig.  

 Az ünnepi őrület pedig a Mexikóban is honos Posadas ünneplésével zárul december 16. és 24. között. Felidézik Mária és József útját Názáretből Betlehembe, annak minden mozzanatával együtt, és persze nem maradhat el a hagyományos énekek mellett az ünnepi menü sem: a Nakatamalis a legkedveltebb. Ez Nicaraguából származik, és banánlevélbe csomagolt tésztát jelent, amibe húst (csirkét vagy sertést), zöldségeket és rizst tesznek. Szintén szükség van zöldségekre a sült sertéscomb elkészítéséhez, ezek alkotják a pácot az ecet és a fűszerek mellett. Sütés előtt még édes összetevőt (pl. ananászlevet) adnak hozzá, hogy édes-savanyú ízű legyen. Hasonló módon készítik el a töltött csirkét is. Édesség gyanánt mézes fánk (kukoricából vagy túróból készül, és sütés után mézben főzik), ital gyanánt rompopo (a tojáslikőr egyik változata) kerül az asztalra.  

Feliz Navidad! – Boldog karácsonyt! (spanyolul) 

 

 

II. Paraguay

A karácsony tekintetében igazi gyöngyszemnek számít Paraguay: a hagyományos ünnepi készülődés keveredik a trópusok varázsával. Itt is jellemző például a betlehemek (pesebre) állítása, amikkel gyakran találkozhatunk templomokban, otthonokban, középületekben és köztereken, a nagyobb városokra (pl. a fővárosra, Asuncióra) pedig különösen jellemző. Érdekesség, hogy mindegyik egy picit más: minden egyes darab egyedileg van elkészítve. Vannak szerény mintázatúak, de találunk egészen moderneket is. A dekorációt hozzá a helyi kézművesség adja az élénk színű virágok mellett. Ötvözik a vallást az őslakosok művészetével, így az egyik fontos tényezői az év ezen időszakának. Ezt mutatja az a szokás is, hogy a karácsonyfák általában a betlehemek mellett állnak, gyakran kézműves díszekkel és gyümölcsökkel feldíszítve. Természetesen egyéb dekorációk is megjelennek: utcák, közterek, otthonok is mind ünnepi fényben pompáznak. A főváros Paseo La Galería nevű negyedében áll egy hatalmas karácsonyfa, körülötte különböző rendezvények zajlanak, és az emberek a karácsonyi bevásárlást is itt szokták intézni. A Manzana de la Rivera történelmi negyed a másik hasonlóan kiemelkedő városrész, ahol még jobban érezhető az ünnep szelleme. A falvakban pedig a karácsonyi vásárok nagyon jelentősek: ezek közül a legfontosabbnak Luque mondható.  

Hasonlóan a hondurasiakhoz, nekik is van olyan szokásuk, amit közvetlenül karácsony előtt tartanak: ez a Novena, egy kilenc napon át tartó imádságsorozat. Szenteste (Nochebuena) gyakran elmennek az éjféli misére (Misa de Gallóra), amin általában az egész család részt vesz. Gyakran viszont ezt nem éjfélkor tartják, hanem napközben. Este a családok egy késő esti lakomára gyűlnek össze, ami gyakran éjfél utánig tart. A menü a következő: chipa guasu (kukoricakenyér), sopa paraguaya (kukorica alapú sós sütemény), dulce de mamón (édes papaya) és dulce de batata (édesburgonya). Tűzijátékok fénye világítja meg az eget, és tizenkettőt üt az óra – ez jelzi, hogy Jézus megszületett. Az ünnepi vacsora után még vannak, akik hajnalig zenével és tánccal ünnepelnek az év fő eseményén. A helyi, paraguayi polka természetesen nem maradhat el, amiről ezen a linken láthattok egy felvételt.  

Papá Noel, avagy a Mikulás hozza az ajándékokat: ezeket rendszerint igyekeznek nagyon körültekintően kiválasztani. Néha kézzel készülnek, és a személyes kapcsolat értékét próbálják hangsúlyozni. Gyakran a helyi áruk kínálatából választják ki őket: hagyományos, kézműves termékek és helyi édességek a leggyakoriabbak. A családtagok és barátok közötti ajándékozás pedig az egyik legfontosabb esemény karácsonykor.  

Feliz Navidad! – Boldog karácsonyt! (spanyolul) 

 

 

III. Saint Lucia

A Karib-térségben jelenleg 30 fokos a napi átlaghőmérséklet, ami alól Saint Lucia sem képez kivételt. A nyárias idő ellenére is tartalmasan töltik az ünnepi napokat, melyek „nyitánya” a december 13-ig tartó Fények és Megújulás fesztiválja, melyről itt láthattok egy videót. Ezt az eseménysorozatot Szirakúzai Szent Lucia (Fény Szentje) tiszteletére rendezik meg: a fények szimbolizálják a jó győzelmét a gonosz felett. A helyi szokás szerint mindenki készít egy lámpást (versenyt is szoktak tartani), és egy felvonulás keretei között a Central Castriesben található Derek Walcott térre érkeznek meg. Itt kapcsolják fel a város fényeit, és tűzijátékokkal együtt indítják el az ünnepi időszakot. Hasonlóan hangos tevékenység lehet a bambusznádak robbantása: a bambusznád üreges végét megtöltik petróleumban áztatott rongyokkal. Mikor meggyújták, „robban fel a bambusz”, és a petárdáéhoz hasonlító hangot lehet hallani. Erről a szokásról itt láthattok egy rövid videót. 

A szállodák is nyitva tartanak természetesen, így az üdülni vágyók sem maradnak le a karácsonyról. A helyiek pedig partnerek ebben, hiszen nagyon szeretnek ünnepelni. Ez még Jouvert (karácsony) napján is megnyilvánul: az éjféli misét hajnali ünnepségek követik, egészen reggel 6 óráig. A nap további részében pedig inkább az étkezést részesítik előnyben. Általában sült bárány szokott az asztalra kerülni, ami mellé jamgyökeret, útifüvet vagy édesburgonyát tálalnak. Mellé különleges helyi söröket fogyasztanak: tüzes gyömbérsört vagy sóskát – ez nem a nálunk ismert növény, hanem egy helyi, fűszeres ital. Desszert nélkül pedig nem lehet teljes a menü: a karácsonyi pudingon található mazsolát és ribizlit vörösborban áztatják. Néhány családnál előfordulhat a Szent Lucia fekete torta, ami rummal átitatott gyömbérből, cseresznyéből, diófélékből és aszalt szilvából áll.  Az ajándékozás szelleme itt nem olyan jelentős, bár nem maradhat el a jetskivel érkező Mikulás. 

Joyeux Noël! – Boldog karácsonyt! (franciául) 

 

források: 123, 4

Sipőcz Dóra, 11.C

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük