Karácsonyi szokások a világból – Afrika

Közeleg a karácsony, így felszállhatunk együtt a képzeletbeli repülőnkre, hogy körbeutazzuk a Földet! Első megállóhelyünk Afrika lesz: Ruanda, Mali és Malawi messzi tájait ismerhetjük meg. Tartsatok velem! 

1. Ruanda

Ruandában csak az 1960-as évektől kezdték ünnepelni a karácsonyt, de a misszionáriusok megonosítottak néhány jelképet, például a karácsonyfát. Az ország lakosságának nagy része keresztény, így szinte mindenki ünnepel ilyenkor. A karácsonyt megelőző hetekben mindenki igyekszik felkészülni az ünnepre: ajándékokat vásárolnak, feldíszítik a lakásokat, a piacokon pedig karácsonyi díszeket árusítanak. Egyes régiókban a karácsony egybeeshet a mezőgazdasági fesztiválokkal, így van, ahol nemcsak vallási, hanem szüreti ünnep is. Azt követő évtizedekben szépen-lassan jelentős ünneppé vált.

Szenteste elmennek istentiszteletre, majd hazatérnek egy közös, ünnepi vacsorára. A gyerekek rendszeresen kint hagyják ilyenkor a cipőjüket, várva, hogy hátha megtelik ajándékokkal. Karácsony napja egyenlő a társasági élettel: a családok, barátok összegyűlnek, ajándékokat cserélnek, és sokan tartanak nagy lakomákat is, ahol gyakran kerülnek az asztalra sült húsok, maniókalevél zöldségekkel (=isombe), valamint ugali (=kukoricás étel). Innivalóként banánsör (=Ikigage), tea és kávé a jellemző. Az istentiszteleteken, családi összejöveteleken is megjelennek a ruandai kultúra szerves részei: a zene és a tánc, és ilyenkor is számos előadást és koncertet tartanak. Az adományozásból is gyakran kiveszik a részüket, és sokan részt vesznek önkéntes segítőként az ekkor jellemző segítő akciókban, illetve sok család meghívja egy-egy közösségnek a kevésbé jólétben élő tagjait is az ünnepségre. Az ide látogató turistákat is szívesen fogadják: gyakran egy-egy közös énekléshez, tánchoz is csatlakozhatnak, de a kedvelt turistacélpontokon: az Akagera és Nyungwe nemzeti parkokban, valamint a Kivu tó strandjainál is találkozhatunk velük.

Noheri nziza! – Boldog karácsonyt! (kinyarvanda nyelven) 

2. Mali

A nyugat-afrikai ország lakosságának mindössze 3%-a keresztény, viszont a különböző etnikai csoportoknak (több, mint 18-nak) megvannak a saját szokásaik, hagyományaik, pont ezért számít egy igazán vegyes, de fontos ünnepnek az országban. Mali a világ azon kevés országai közé tartozik, ahol nincsen minden túldekorálva sem az utcákon, sem az otthonokban. Sok család és templom csak egy egyszerű, kis karácsonyfát állít, néhány házi készítésű vagy a piacokról beszerzett dísszel.  

A túlnyomó muszlim közösség ellenére, december 25-e munkaszüneti nap. Sokan ilyenkor egész éjszakás misére mennek: a prédikációk és a betlehemi történet elmesélése mellett a gyermekek, nők is gyakran adnak elő ilyenkor, általában bibliai verseket. Jelentősek a különböző énekek, táncok is. Maliban az igazi ünnep a templomokban van, egymásnak csak kisebb ajándékokat adnak, de csak azok, akik megengedhetik maguknak. A hangsúly számukra a családdal együtt eltöltött időn van, és nem az ajándékozáson.  

A közös ünnepi vacsora itt sem maradhat el: nyugati és hagyományos ételek keveréke szokott az asztalokra kerülni. A konyhájuknak alapvető élelmiszerei a rizs, a cirok és a köles. Ezek mellé gyakran főznek kost, marhahúst, illetve kecskét, bár az ünnepi lakomát egy jól fűszerezett csirkepörkölttel is szokták kezdeni. Mellette az úgynevezett Jollof rizst szokták feltálalni, mely egy tipikus nyugat-afrikai rizsétel, de a különböző köles és rizs alapú receptek is népszerűek az ünnepi időszakban. A karácsonyi menü viszont a különböző etnikai közösségekben eltérhet.

Samana ka di! – Boldog karácsonyt! (bambara nyelven) 

3. Malawi

A délkelet-afrikai országban az egyik legjelentősebb ünnepnek a karácsony számít, mivel az ország túlnyomó része keresztény (több, mint 80%). Az ünnepi szezon december elején kezdődik, és egészen január első hetéig tart. Vidéken banánlevelek és színes virágok, míg a nagyobb városokban az ünnepi fények és szalagok alkotják a dekorációt.  

A december 25-i istentiszteletre mindenki a lehető legjobb ruháját ölti fel. A misének szerves részeit képezik a betlehemi történetek és az énekek, néhányszor előfordulhat, hogy egy-egy táncos elemet is beleraknak, ezt akár a modernebb táncokkal is ötvözhetik a hagyományos mozdulatok mellett. Illetve a hagyományos Chilimika táncot is rendszeresen előadják (videó róla  itt): éneklést, dobolást is van benne a tánc mellett. A férfiak pedig hagyományos viseletben táncolják el a Gule Wamkulu táncot, melyről itt láthattok egy videót.  

Az emberek számára itt is a legfontosabb az együtt töltött idő. Közösen mennek misére, és alkalmanként egy-egy felvonulás is előfordulhat. Apróbb ajándékokat adnak csak egymásnak egy-egy közösségen belül. A közös vacsorának a legfontosabb elemei a nsima (=kukoricalisztből készült zabkása), egy csirkéből készült fogással tálalva, mely sok család számára különleges, mert nem engedhetik meg maguknak egész évben, a desszert pedig lehet a Ntochi, amely Észak-Malawiban a legjelentősebb (banánpüréből, cukorból, lisztből, tojásból, tejből és élesztőből készült kenyér), a mandasi (a fánknak egy fajtája) a kachumbari (gyümölcssaláta) és az uji (kölesből/kukoricából készült zabkása). Italként házi készítésű, helyi gyümölcsökből készült italokat fogyasztanak. 

Moni wa Chikondwerero cha Khrisimasi! – Boldog karácsonyt! (csicseva nyelven) 

Sipőcz Dóra, 12.C 

Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6