Karácsony történelemszeretőknek

Mindenki ismeri a karácsonyt. Mára már teljesen természetes és elfogadott, hogy ekkor összegyűlik a család, fát állítanak, amit aztán feldíszítenek, majd megajándékozzák egymást. De vajon honnan ered az ünnep, mikor ülték meg először? És honnan leledzenek a hagyományok az ünneppel kapcsolatban?

Sokan a karácsony megjelenését a keresztény vallás felbukkanásával egyidőre teszik, azonban az ünnep ennél jóval régebbi gyökerekkel rendelkezik. Ahhoz, hogy megismerjük a karácsony kialakulásának történetét, meg kell vizsgálnunk az eredetét. Vissza kell nyúlnunk egészen a római birodalomba, a szaturnália nevű ünnephez.

A karácsony ősét a téli napfordulókor tartották, mint ahogyan nevéből sejthető, Szaturnusz isten tiszteletére. Ezen a napon azt ünnepelték, hogy a nappalok hosszabbak lettek, így a fény legyőzte a sötétséget.

Feldíszítették épületeiket, lakomákon vettek részt, nem végeztek bizonyos munkákat, és megajándékozták egymást. A társadalmi rangokat felbolygatták, így még az is megtörténhetett, hogy a szolga parancsolt urának.

Az ünnephez még egy legenda is kapcsolódott, mely szerint Mithrász főisten ugyanúgy, mint Krisztus, egy szűztől született.

A kereszténység Római Birodalomban való elterjedésével előtérbe került Jézus születésének ideje, mely akkoriban még nem volt egységesen elfogadott időpont. Voltak, akik azt vallották, hogy december 20-án, vagy éppen március 25-én van, voltak, akik arra esküdtek, hogy április 20-án, megint más elmélet szerint pedig május 20-a Krisztus születésének napja.

Hogy kiküszöböljék a nagy megosztottságot, az egyház vezetői úgy döntöttek, hogy a győzedelmes nap kultuszát megőrizve és átmentve a keresztény hitvallásba, Jézus születését december 25-re teszik. Így lett a karácsony fő motívuma Jézus születése. Ám ez nem minden vallásban van így. A zsidók például a hanuka ünnepet ülik meg, a muszlimoknak viszont nem esik erre a hónapra ünnepük.

Jogosan tehetnénk fel a kérdést, hogy akkor mi van a karácsonyfa-állítás szokásával. Hiszen az nem volt része a szaturnália ünnepnek. Ez a szokás az erősen keresztény Németországból származik. Egyes források már a XVI. századból említenek karácsonyi májusfákat, melyeket színes szalagokkal díszítettek. Ezután fokozatosan terjedt el, először Németországban, majd az egész világon.

Hazánkba az arisztokrata családok révén jutott el Bécsből, ám hamarosan már az átlag polgárok körében is népszerűvé vált. Magyarországon azonban almával, mézeskaláccsal és dióval öltöztették ünnepi ruhába, amit utána a gyermekek elfogyaszthattak. Emellett dróttal rögzítettek rá gyertyákat is, melyek a hangulatért voltak felelősek. A ma is jól ismert díszek csak később kezdték meg hódításukat.

Ez idő tájt vált szokássá a gyermekek nevelő szándékú megajándékozása, amely arra ösztönözte őket, hogy jól viselkedjenek. A kereskedők hasznot remélve vásárokat tartottak, melyek a mai karácsonyi vásárainkhoz hasonlítanak, ahol könyveket és játékokat kínáltak. Később már nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is részesülhettek meglepetésekben.

A karácsonyhoz és az ünnepre való készülődéshez népszokások is tartoznak. A ma is ismert ádvent, a betlehemezés és a regölés hagyománya mellett a régi kor emberei a karácsonyi vacsorának is mágikus erőt tulajdonítottak. A bő termés és a jólét érdekében ceremóniához hasonlóan ülték meg, és minden fogásnak jelentést tulajdonítottak. Ezen tradíciók nyomai még ma is fellelhetőek. Megtalálhatók többek között a halfogyasztás és az újévi lencse szokásában is.

Úgy tartották, ez a régi és az új találkozása, így próbáltak kibékülni haragosaikkal, valamint nagyobb figyelmet fordítottak a békességre. Így lett a karácsony a szeretet ünnepe.

A szocializmus idejében igyekeztek jelentéktelenné tenni és eltörölni az ünnepet. Olyan intézkedésekkel szűkítették az ünnepelni vágyók lehetőségeit, mint például az éjféli miséken résztvevők besúgása, vagy azzal, hogy karácsony másnapját munkanappá minősítették. Ekkor terjesztették el a télapó vagy más néven mikulás figuráját, és a karácsony fokozatosan kereskedelmi lehetőséggé alakult át.

Eme ünnep mindenkinek más jelentést hordoz. Minden család másként ünnepel és más tradíciókat követ. Ettől olyan változatos és színes a karácsony.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Nadray Nóra (9.D)