Interjú Vörös Angélával, a 7#-zenekar zongoristájával

Interjú Vörös Angélával, a 7#-zenekar zongoristájával

Interjú Vörös Angélával

A 7# zenekar interjúsorozatának következő részében Vörös Angélát kérdeztük meg pár kulisszatitokról. A csapat zongoristája többek között elárulta, miképp kezdett el zenélni, hogyan csatlakozott a zenekarhoz, mik a kedvenc hangszerei, és hogy a zene hogyan tud motiválni és alkotásra buzdítani.

Először arról mesélt, hogyan keltette fel az érdeklődését a zene:

„Igazából egészen ovis korom óta szerves része az életemnek a zene. Zenész családba születtem bele, apukám oldaláról igazából mindenki zenél. Én például már egészen négyéves korom óta nagymamám zongoráján pötyögtem. Utána 9-től 16 éves koromig voltam zeneiskolás, ahol klasszikus zongoraszakon voltam. Azóta pedig megmaradt a 7# mint hobbi.”

Megtudtuk, hogyan vált az együttes tagjává, és mikor szerepelt velük először közösen:

„Egy kicsit később csatlakoztam a zenekarhoz, most másfél éve igazából. A 2022-es karácsonyi koncerten csatlakoztam először. Volt egy szám, amibe kellett zongora, és több tagot is ismertem már korábban a zenekarból, és ők engem javasoltak, hogy milyen jó lenne, hogyha én tudnék zongorázni. Szóval eleinte csak egy számban játszottam, aztán szépen bent ragadtam.” 

Mesélt a legkedvesebb emlékeiről, amiket a zenekar tagjaként élt meg:

„Tavaly ugye Nagycenken volt a centenáriumi tanév lezárásaként a ballagás, ami egy eléggé nagyszabású műsor volt. Az egy nagyon-nagyon szervezett és sokáig gyakorolt dolog volt, és óriási sikert aratott. Főleg, amikor mindenkit meg tudunk ríkatni és előcsalni érzelmeket az emberekből, az egy fantasztikus érzés. Ez talán az egyik, a másik pedig a sok közös program, ami nem feltétlenül zenéhez kapcsolódik. Ezekre is szívesen emlékezem vissza.”

Megkérdeztük, melyik a kedvenc hangszere a zongorán kívül, és melyikeken játszana szívesen:

„Nekem a zongora volt mindig is az abszolút szerelem, de egyébként a fuvola is érdekelt, amikor kisebb voltam, és nem volt még biztos, hogy milyen hangszert kezdjek el a zenesuliban. Egyébként a szaxofont is nagyon szeretem, szerintem rendkívül érdekes hangzásvilága van, de nem játszok rajta sajnos.”

Megkérdeztük, van-e esetleg zenei példaképe, akire felnéz, és motivációt nyújt zenélés közben.

,,Így kifejezetten klasszikus zenész nincsen, nem tudnék megnevezni EGY kedvenc előadót, gyakorlatilag mindegyik zenészre felnézek, nagyon nagy szabású munka, amikor valaki hivatásszerűen zenél. Az egy másik szint, mint amit mi csinálunk.”

Arra is választ kaptunk, hogy énekelni vagy hangszeren játszani szeret jobban, és hogy melyik áll közelebb a szívéhez.

,,Nagyon szeretek énekelni, de nem igazán tudok! Voltam kórustag zeneiskolában, de az énektudásom, hát…mérsékelt. Abszolút inkább hangszeres vagyok, mert egy zenekarban játszani sokkal inkább csapatmunka, mintha énekel valaki, ami sokkal inkább egyéni dolog. Nem csak magadra számíthatsz, a zenekarban ott vannak a többiek is, akik segítenek, kihúznak a csávából, ha olyan van, szóval inkább hangszerpárti vagyok.”

Kíváncsiak voltunk arra, mit gondol arról, hogy a zene jótékonyan hat a lélekre is, és segít teljesen kizárni a valóságot.

,,Abszolút egyetértek ezzel, nekem a nagymamám mindig azt mondta: ,,Mindegy, milyen hangulatod van, üljél le zenélni, és csak jobb lesz tőle.” Ebben abszolút igaza volt, mert ez tényleg így van, akár zenélni, akár zenét hallgatni ülök le, csodálatos módon meg tudja változtatni az ember hangulatát, önkifejezésre is alkalmas a zene egyébként, a személyiségről ad egy eléggé érdekes leírást, hogy ki milyen zenét hallgat, ki milyen zenét szeret. Valamilyen szinten menedék is lehet a zene, ott van egy biztonságos közeg, ami csak a miénk.”

A zenével való kapcsolatáról is kérdeztük, hogy mennyire fog ez megváltozni a SzIG után, szeretné-e folytatni akár csak hobbiként, akár szakmai szinten.

,,Fiatalabb koromban lógott a levegőben, hogy esetleg zenei pályára mennék, de aztán ezt elvetettem, mert úgy voltam vele, hogy szeretném inkább megtartani hobbinak, minthogy hivatásként tekintsek rá, mert ez így megmarad a maga tisztaságában, szépségében, szóval hivatásszerűen nem szeretném csinálni. Én orvosi egyetemre szeretnék menni, szóval időm nem lesz ugyan sok, de amennyiben lesz, vagy esetleg egyetem után amatőr zenekarokban szívesen kipróbálnám magam, hogyha lenne ilyenre lehetőségem.”

A zenészi vágyakat dédelgető fiataloknak is üzent, hogy mi tudná őket motiválni, hogy mégis merjenek ebbe belevágni.

,,Keressenek olyan embereket, vegyék körül magukat olyanokkal, akik hasonló érdeklődésűek. Ez nagyon fontos, mert együtt mindig egyszerűbb elindulni ezen az úton, mint egyedül. Sokszor látni, hogy a zenekaroknak vannak különböző tehetségkutató műsorai, amikre lehet beküldeni anyagokat, és akkor akinek szerencséje van, beválogathatják. Fontos, hogy merjen alkotni! Akár feltölteni YouTube-ra, Spotify-ra a saját zenéiket, előadni az iskolában, először csak kisebb csoportok előtt, aztán, ha úgy van, ebből akár valaki be is futhat.”

Köszönjük szépen az interjút, további sok sikert kívánunk!

Írták: Nadray Laura 9.D, Simon Borbála 9.C

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük