Interjú Hoffer Gergellyel

Iskolánk egyik végzős diákjával, Hoffer Gergellyel beszélgettem a napokban.

„Hogyan mutatkoznál be egypár mondatban, mit érdemes rólad tudni?”

„Hoffer Gergely vagyok, 18 éves, szeretek zenélni, mert nincs más dolgom. Illetve lenne, de inkább azt részesítem előnyben, akörül forog az életem leginkább.”

Ezek után arról kérdeztem Hofit, hogy hogyan indult el a zenei pályafutása.

„Apukám zenész, dobos ő is, én is az lettem véletlen.”

Ennek köszönhetően már egészen kiskora óta körülvette a zene, koncertekre járt, és az otthonában is mindig szólt valami, így nem csoda, hogy ez az, ami jelenleg is meghatározza az életét.

„Volt olyan, hogy meg kellett kérni apát, hogy doboljon, mert csak akkor tudtam elaludni. A szomszédok is szerették, főleg, mikor már én is doboltam” – mondta nevetve.

6-7 éves kora óta jár zeneiskolába, ahol elsajátította a dobolást.

A következő kérdésem iskolánk zenekarára, a 7# (hét kereszt) zenekarra vonatkozott. A csapatot a keszthelyi Helikon kulturális versenyre való jelentkezés hozta létre. Az akkori tagok az iskolai zenekarból kerültek ki. Az eredeti felállás még a Covid előtt alakult, de ők végül soha nem jutottak el a versenyre a vírus miatt. Azóta a zenekar tagjai cserélődtek, de Gergő mint dobos azóta is a csapat oszlopos tagja.

A zenekar nevét is a Helikon hívta életre.

„Kellett egy rövid név, amin hívnak majd minket a versenyen, amikor mondják, hogy ki nyert.” – mesélte Gergő mosolyogva.

„A zenekar neve egy zeneelméleti fogalomból jött. Mivel a zenekarban 6 zenész volt, és Dukai tanárnővel kiegészülve lettünk heten. Így lett 7 kereszt.”

Ezt követően beszélgettünk egy iskolán kívüli zenekarról, amiben Hofi szintén mint dobos játszik.

„Ha jól tudom, te a Needle Jimnek is a tagja vagy. Hogy kerültél ebbe a zenekarba?”

A válasz meglepően hosszúra sikeredett. Gergő elmesélte, hogy előtte játszott egy másik zenekarban is (Overdose), de az lassan szétesni látszott, és pont ebben az átmeneti időszakban találkozott Juhász Botonddal, aki szintén a Széchenyibe jár. Az ismeretség ugyan régebbi, egészen régre nyúlik vissza, de ez volt az a pont, amikor elkezdtek együtt zenélgetni.

„Ő is ilyen hosszúhajú rocker volt még akkor.”

Beszélgettek zenékről, leginkább a Red Hot Chili Peppers-ről.

„Én csak ezeket a nagy híres számaikat ismertem, és azokat nem szerettem. Aztán elkezdett nekem mutogatni tőlük más számokat is. Azért emelem ki az RHCP-t, mert leginkább az ő zenéjükre hasonlít a miénk, meg nagyon nagy hatással volt ránk.”

Ezt követően kezdtek el együtt dolgozni, de akkor Gergő még basszusgitáron játszott.

„Öcsém basszusgitározott, én is tudtam valamennyire. Írtunk egy-két számot, de az akkor még nem volt Needle Jim, meg semmi.”

Ezt követően zenéltek együtt már egy ideje, de rá kellett jönniük, hogy Hofi mint gitáros nem a legjobb, így jött a képbe az öccse (Hoffer Boldizsár), aki azóta is a Needle Jim basszgitárosa. Hamar egy hullámhosszra kerültek így hárman, amiből jött az ötlet, hogy kéne egy énekes is. Végül a zeneiskolai zenekarban látott meg Gergő egy énekest, aki jó frontembernek tűnt, jó hanggal, ezért elhívták egy próbára. És így lett az énekesük (Kalmár Bence), becenevén csak Jim.

„A név, hogy Needle Jim, az honnan jött?”

„Fogalmam sincs, csak kerestünk szavakat, amik jól hangzanak, csak dobálóztunk velük, és végül ez lett.”

„És milyen nyelven írjátok a dalaitokat?”

„Angolul, mivel egyrészről ezzel több embert el tudunk érni, másrészről sokkal ritmikusabb nyelv, mint a magyar. Jobban passzol a mi zenénkhez, egyszerűbben, könnyebben tudunk olyan szövegeket, témákat írni, amik illenek ránk. Illetve angolul néha könnyebben el mersz mondani dolgokat, amiket a saját anyanyelveden akár nem.”

A banda első bemutatkozása nem sokkal az énekes érkezése után történt. A SopRock egy zenei tehetségkutató, amiben az utolsó pillanatban felszabadult egy hely, így a srácok bejutottak. Itt egy egészen jó koncertet adtak, ahol bár nem értek el helyezést, a zsűri figyelmét felkeltették, és több koncertlehetőséget is ennek köszönhetnek.

„Ezek után az első nagyobb koncertünk 2022. februárjában volt a Búgócsigában. Ez jól sikerült, utána fel is vettünk otthon egy négyszámos albumszerűséget, de az még teljesen komolytalan volt.”

Ezt követően nyáron a VOLT fesztiválon is alkalmuk volt fellépni, továbbá a Hangár és a Búgócsiga mellett időnként Pesten is sikerült koncertezniük.

„A Búgócsigában vagyunk visszatérő vendégek, ott játszottunk nemrég is. Ezenkívül a napokban adtunk ki egy új, pár számos kislemezt Needle Jim Mayhem Experience címen, ami meghallgatható többek között Spotifyon is.”

Kicsit áthajóztunk ezután más témákra is, és a továbbtanulási terveiről kérdeztem Gergőt.

„Zenével szeretnék elsősorban továbbtanulni, de Magyarországon a lehetőségek úgymond szűkek, úgyhogy ugyan a Kőbányai Zenei Stúdió felkeltette az érdeklődésemet, de nézek külföldi egyetemeket is.”

Elsősorban könnyűzenei iskolákról van szó, ebben az irányban szeretne elhelyezkedni mint zenész.

„Elsődleges célom, hogy a Needle Jimből minél többet hozzak ki, de érdekes figurák vagyunk. Nem mindig könnyű nekünk az életünk így a zenekaron belül, úgyhogy én emellett egyedül is, mint Hoffer Gergely dobos is szeretném megállni a helyem.”

Kérdeztem Hofit arról is, hogy volt-e már olyan az életében, hogy valamit abba kellett hagynia, fel kellett áldoznia. Mint kiderült, régebben focizott, nem is olyan rosszul (ezt az iskolai focicsapatban való részvétele is tanúsítja).

„Egyszer már a zenét is abbahagytam, megsértődtem rá, de szerencsére visszataláltam, mert a zenének olyan ereje van, hogy ahhoz visszakanyarodsz mindig.”

A versenyszerű sportkarrierjét feláldozta a zene oltárán. Ezen kívül minden más is hátrányt szenved az életében a zene miatt.

„Én anno két éve angol és földrajz fakultációt vettem fel.”  – mesélte iskolai tanulmányait.

A földrajzot szimpatikusnak találta és jónak is érezte magát belőle, hasonlóan az angolhoz.

„Meg ugye az angol fontos a zene szempontjából is, ezért abból szerettem volna egy emelt szintű érettségit tenni.”

Ez 12. év elején sikerült is neki, a földrajzot pedig 11. év végén végezte el középszinten.

„Milyen jó emlékeid vannak, amik az iskolához köthetőek? Szeretsz iskolába járni?”

„Ha zenével akarsz továbbmenni, akkor az iskolában töltött idő kicsit időpocsékolásnak tűnik. Nyilván van, ami tényleg fontos, például az angol, amire tényleg érdemes odafigyelni. Ezen kívül szerintem jó itt a Széchenyiben, jó a közösség, nyitottak az emberek, sok embert meg tudsz ismerni, velük jó a folyósón beszélgetni, nem ilyen nagyon kötött az egész. Jobban is szeretem a szüneteket, hiányozni is fog szerintem. Ezenkívül, mint élmények ott vannak az előadások, a 7# meg még a régi zenekar is, ballagásokon fellépés… ezek jók voltak.”

Köszönöm az interjút, és sok sikert a céljaidhoz!

Kasoly Réka Adél 11.D