Hivatás az Életért – interjú Csillag Zoltánnal – Továbbtanulás V.

Hivatás az Életért. Ez olvasható minden mentőautón, az Országos Mentőszolgálat honlapján, és bárhol, ahol mentőkkel találkozunk. De vajon mit is takar az, hogy valaki mentőápoló? Csillag Zoltán mentőápoló és a nyugat-dunántúli régió kommunikációs munkatársa engedett betekintést a hivatásába.

– Amikor én tanultam, akkor kétéves volt a képzés. Ma 8 hónaptól másfél évig tart egy ilyen képzés, intenzitásától függően. Ez egy érettségire épülő rendszer, nem elvárás az, hogy egészségügyi szakközépiskolai érettségi legyen valaki kezében. A szolgálatunk 24 órából áll, és nagyon változó szokott lenni, hogy mennyit kell vonulni egy szolgálat alatt.

Zoltán ezután inkább afelé terelte a szót, hogy gimnazistaként mely tantárgyakra érdemes odafigyelni.

– A biológiára kell nagyobb hangsúlyt fektetni, mert az élettani alapok egy mentőápolónak nagyon fontosak. Ma már sokkal kiterjedtebb a jogköre egy mentőápolónak a gyógyszerelés tekintetében, ezért nem baj, ha van egy kis kémia, meg a gyógyszerek számolgatásánál jól jön egy kis matek, úgyhogy én ezt a hármat mondanám.

A következő kérdéseimmel arra voltam kíváncsi, hogy mik a legfontosabbak egy mentőápolónak a mindennapokban és az egész hivatásában.

– Ahhoz, hogy nap mint nap jól helyt tudjon állni, bizony nagyon kreatívnak kell lenni, hiszen minden nap és minden eset más. Megtanulnak ellátási protokollokat, hogy mit hogyan kell ellátni, de mindig alkot valami újat az élet. Ezért kell még ehhez manualitás, kézügyesség, mert a helyszínen úgy kell tudni dolgozni, hogy az mind a betegnek, mind az ellátónak az előnyére váljon. Ami még nagyon fontos egy mentőápolónak, hogy jól tudjon bánni az emberekkel. Az egész hivatás erre épül, mert bajbajutott emberekkel kell foglalkozni. Aki segítségre szorul, annak sokkal másabb a viselkedése, ezért szükséges, hogy emberközpontú légy.

Zoltán ezután ejtett még néhány szót arról, hogy amióta elkezdte, mi változott meg leginkább.

– 20 éve kezdtem a mentőzést, ezalatt a nem rövid idő alatt az eszközeink is sokkal modernebbek, másabbak lettek, a lehetőségeinkkel együtt. Én meg talán abban változtam, ami különbség egy fiatal pályakezdő és egy tapasztalt ember között, hogy komolyabb lettem, és más szemszögből nézem talán a dolgokat.

Ezek után egy tükörkérdés-párost tettem fel neki.

– Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a hivatásban?

– A változatosság. Engem ez motivál, hogy minden és minden óra más.

– Mi az, amit nem szeretsz benne?

– Amikor 24 órás szolgálatban vagy, akkor összesen 26-27 órát kell távol lenni a családtól. Tudtuk, amikor ezt a hivatást választottuk, hogy ezzel jár, de szemben azokkal a munkahelyekkel, ahol hétfőtől péntekig 8 órát dolgozol, itt egy héten két-három napot vagy szolgálatban. Ez az, ami jelentős különbség.

Abba az időszakba is engedett egy kis betekintést Zoltán, mikor valaki még csak próbaidős.

– A Mentőkhöz lehet úgy is jelentkezni, hogy nincs egészségügyi végzettséged. Nagyjából 2 hónap az, amikor az új dolgozó ül az íróasztal mögött egy mentőállomáson, hétfőtől péntekig, nyolctól négyig, és tanulja az alapokat, illetve az arra kijelölt kollégák tanítják, vizsgáztatják. Aztán eljön az az idő, amikor felülhet a mentőautóra, és ő is kivonulhat a többiekkel. Közben nyilván gyakorol és tanul, hogy fel tudjon készülni az önálló munkavégzésre. A gyakorlati idő végén van egy alapvizsga (annak is, akinek van egészségügyi végzettsége) ahol számot ad arról, hogy alkalmassá vált az önálló kivonuló munkára.

– Kinek tudnád ajánlani ezt a szakmát?

– Ezt nehéz megmondani, de leginkább azoknak, akik határozottak és talpraesettek. Egy-egy eset helyszínén a bajbajutott, a rokonok tudnak olyan légkört teremteni, amiben, ha valaki nem határozott és szakmailag nem jól felkészült, akkor hamar olyan helyzetben találja magát, amelyet nehéz jól megoldani.

A beszélgetés végén mesélt még egy keveset a munkájának a másik területéről, a kommunikációs munkatársi feladatokról.

-Az OMSZ által az ország régiókra van felosztva, amiknek van egy-egy kommunikációs munkatársa, amit pályázat útján lehet elnyerni. Megpályáztam, elnyertem. Nagyon tetszik, mert egy nagyon érdekes világba kerültem a kereskedelmi televíziók, állami televíziók és rádiósok között. Amikor lát az ember a híradóban valamit, nem is tudja, mennyi háttérmunka van mögötte. Az országban történnek dolgok, amikről szeretnének tudósítani, ezért megkeresik a főnökömet, aki megadja az engedélyt, hogy engem kereshetnek ezügyben. Nekem viszont utána kell járnom a történteknek és a beteganyagoknak, és ezt utána úgy kell leközölnöm, hogy a személyiségi jogokat ne sértse, mert a betegnek joga van a betegjogaihoz, a sajtónak joga van megtudni, hogy mi történt, és a lakosságnak is joga van tudni az eseményekről. Így másfél év kommunikációs munkával a hátam mögött már tudom, hogy mikor kell felvennem társszervekkel a kapcsolatot, illetve mit hogyan kell közölnöm úgy, hogy az senkinek a jogait ne sértse. A kommunikációs feladatok egy hétfőtől vasárnapig folyó állandó munka. Ha valamilyen okból személyesen nem vagyok elérhető, akkor is mondhatom azt, hogy kereshetnek, csak telefonon.

Zoltán ezután még egy érdekességet is megosztott velem. A Mentőszolgálat mottója: Hivatás az Életért. Ezt az egyszerű, de mégis sok mindent jelentő mondatot neki köszönhetjük.

Köszönöm a beszélgetést és az őszinte válaszokat!

Sipőcz Dóra, 9.C