Egy művész születése: interjú Vörösmarthy Zarával

Iskolánk tanulója, Vörösmarthy Zara nemrégiben egy rangos novellapályázaton ért el országos 1. helyezést a Marysol Könyvkiadó ,,Legyél te is 2023 novellistája!” című pályázatán. Ennek kapcsán arról beszélgettem vele, hogyan kezdett el írni, hogyan indult el ezen az úton, mi volt a legnagyobb sikerélménye, és milyen nehézségekkel találkozik. Abba is beavatott, honnan merít ihletet a történeteihez, illetve melyik, általa alkotott szereplővel tud a leginkább azonosulni.

,,Mikor kezdtél el érdeklődni az írás iránt? Mikor írtál először saját történeteket?”

„Amikor nagyon kicsi voltam, körülbelül hatéves, akkor mindig írtam ilyen ,,regényszerűségeket”, ezek kb. három oldalasak voltak. Az egyikre emlékszem, az Alma és a puding barátságára.”

,,Volt esetleg mentorod, aki támogatott ebben?”

,,Igazából az anyukám volt az, aki segített és támogatott ebben.”

,,Mikor jelentkeztél először versenyre vagy pályázatra?”

,,Az első pályázaton 2022-ben indultam, a Sopron TIT-pályázaton, ekkor 7.-es voltam. Az Amfiteátrum titka című novellával pályáztam, és azt meg is nyertem.”

,,Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb? Mi volt az, ami megadta neked a löketet ahhoz, hogy legyen önbizalmad ebben a tevékenységben?”

,,Amikor elhittem, hogy tényleg megy az írás, az talán akkor volt, amikor írtam egy novellát az egyik soproni pályázatra. A Vágyaimnak sólyomszárnya támadt: avagy hogyan ne legyek színész című művemmel indultam. Ezzel a pályázattal kerültem be a Soproni Témába, és ezután hittem el, hogy ez tényleg megy nekem.”

,,Mi a kedvenc műfajod, és melyikben alkotsz a legszívesebben?”

,,Igazából a fantasy a kedvencem, de abból még nem írtam novellát, de rengeteg ,,regényszerűségemet” írtam fantasy-műfajban. És szeretem még a valós szituációkat, amik a mindennapokban megtörténhetnek, vagy azok kifordítva, átvitt értelemben, például egy olyan szituáció, ami nem történhet meg a való életben, vagy csak nagyon ritkán, azt át lehet vinni egy szituációra a valóságban.”

,,Szembesültél már valamilyen nehézséggel az alkotás során?”

,,Az elindulás mindig ment, inkább a folytatással volt problémám, tehát azért nem jelent meg még regényem, mert szinte minden regényt, amit elkezdtem, félbehagytam, mert sokáig írom, amíg van egy löket, aztán eltűnik az ihletem. Ilyenkor ülök a gépem előtt: ,,És most hogyan tovább?”. Illetve még az szokott nehézséget okozni, hogy nehezebben tudok írni leíró részeket, legszívesebben az egész könyvem párbeszédekből állna. Nehezen írom le, hogy például milyen volt a szoba, hogy ne azt írjam, hogy ,,Az ágy mellett állt egy szekrény, mellette egy tükör.” Tudom, hogy nem így kéne leírni, csak nem tudom, hogyan lenne jó, mert unalmas, szóval ez még problémás, a leíró részekkel szenvedek néha.”

,,Egy ilyen elakadásból mi jelenthet kiutat?”

,,Most írok egy történetet, és megfogadtam magamnak, hogy minden nap, bármennyire nincsen ihletem, leírok három mondatot. Miután elakadtam és leírtam ezt a három mondatot, onnantól már tudom folytatni. És úgy érzem, hogy most ez működik, csak ne veszítsem el a motivációm.”

,,Mi nyújt számodra inspirációt alkotás során?”

,,Alkotás közben általában olyan zenét hallgatok, amilyen műfajban éppen írok, szóval, ha például az a sztori, hogy elrabolják a lányt, akkor olyan zenéket hallgatok, amik kicsit borzongatóak. Ha mondjuk egy fantasy-világról beszélünk, akkor fantasy-zenéket hallgatok, meg ilyen ,,tündéreset”, és akkor ez meghozza az ihletet.”

,,Melyik saját magad által alkotott szereplővel tudnál a leginkább azonosulni?”

,,Kicsit azzal a novellás főhősömmel tudok azonosulni, aki nem emlékszik semmire, és a sötétben ül egész nap, majd egy idő után elkezd hangokat hallani. Régebben nagyon paráztam a sötétben egyedül, talán erre tudnék hasonlítani, a régi énemre, aki nem mert elaludni egyedül.”

,,Van esetleg kedvenc könyved a saját írásaidon kívül?”

,,Nagyon szeretem a Six of crows-t, a Levegő népe-trilógiát, ezt nemrég olvastam, és nagyon a szívembe zártam, eszméletlenül jó, ezért kelek fel reggelente! És talán mondanám még a Verityt.”

,,Szerinted igaz az az állítás, hogy a mai történetek világában egyre nehezebb valami újat alkotni?”

,,Igen, mert rengeteg dolgot már megírtak. Mindig lehet újat alkotni, csak nyilván nehéz, mert teljesen új világot szerintem nagyon nehéz már felépíteni, vagy új történetet, de szerintem lehet, csak sokat kell rajta agyalni.”

,,Mit szeretsz csinálni szabadidődben?”

,,Zenét hallgatok, olvasok, sorozatot nézek, vagy a barátaimmal találkozok.”

,,Szeretnél a jövőben hivatásszerűen is foglalkozni az írással?”

,,Igazából annyira nem szeretnék ebből megélni, viszont mindenképp szeretnék kiadni regényt. Már van egy készülőben (mondjuk ez már a 60., sosem tudom befejezni őket), de nem hiszem, hogy ebből szeretnék megélni majd.”

,,Mit üzennél azoknak a fiataloknak bátorításképpen, akik az írásban szeretnének kiteljesedni?”

,,Ne veszítsék el a motivációt, és gondoljanak arra, hogy ha megírják ezt, akkor sokezer, millió életet fognak megváltoztatni, és könyvajánlókban fogják ajánlani az alkotásukat, írni fognak róla fanfictiont. Az motiváljon, hogy csak meg kell írni, és utána nagyon menő lesz.”

Köszönöm az interjút, és további írói sikereket kívánok, Zara !

 

Zara nyertes novelláját itt olvashatjátok: Marysol Kiadó pályázata: ,,Legyél te is 2023 novellistája!” A fal túloldalán.pdf

Írta: Simon Borbála 9.C

Egy gondolat a “Egy művész születése: interjú Vörösmarthy Zarával

  1. Szép, átgondolt, jól összerakott interjút olvashattunk. Gratulálok!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük