Búcsú a 7#-zenekartól: interjú Dietrich Ingriddel

Iskolánk zenekarának, a 7#-nek történetében fontos időszak zárul le most. Ugyanis négy tagjuk, Dietrich Ingrid, Nadray Nóra, Seiner Gergely és Vörös Angéla is idén ballagott és érettségizik. Azonban amíg nálunk alkottak és zenéltek, felejthetetlen pillanatokat kaphattunk tőlük, és ezekre később is emlékezni fogunk. Nemrégiben Dietrich Ingriddel készítettem interjút, melyben arról beszélgettünk, milyen érzés a búcsú az iskolától, mik voltak a legszebb pillanatai, emlékei az együttessel, és még pár személyes kérdést is feltettem neki.

 

,,Milyen érzés számodra a búcsú pillanata, a búcsúzás a zenekartól, az iskolától? Hogy érzed most magad?”

 

,,Hát…egyelőre megpróbálom úgy feldolgozni, hogy még nincs búcsú, talán még lesz valami belőle, de kicsit szürreális, mert az agyam még nem dolgozta fel, hogy ennyi és vége, mert egy jó  háromévnyi munka van mögöttünk. Viszont számomra a suli azért lett jó, mert bekerültem a zenekarba. Nekem kicsit egyenlő a sulival a zenekarozás. Egy kicsit nehéz, meg így a tanárnőtől (Molnárné Dukai Éva tanárnő – a szerk.) is el kell válni, de megpróbálok egy tisztességes befejezést, pontot tenni a sulis évek végére.”

 

,,Hogyan csatlakoztál a zenekarhoz?”

 

,,Hát ez egy vicces sztori. Úgy volt, hogy én 10.-ben jöttem ide, addig nem itt éltem Magyarországon és akkor csatlakoztam, amikor a tanárnővel volt rajzóránk, és látta, hogy új vagyok. Akkor odajött hozzám és megkérdezte, játszok-e valami hangszeren. Akkor még csak egy éve basszusgitároztam, de meg mertem kockáztatni, és mondtam, hogy: ,,Igen, basszusgitározom.” Erre ő azt mondta: ,,Azta! Ilyenünk még nincs a zenekarban, akkor biztosan kell!” És akkor úgy tett be engem a Zene világnapjára, azt hiszem még 2021 szeptemberében. Így kerültem be, nagyon véletlenszerű és random volt az egész.”

 

 

,,Mi volt a kedvenc pillanatod, emléked a zenekarral, akár fellépés, próbák előtti viccelődés?”

 

,,Az egyik kedvencem a 2022-es Helikoni-ünnepség volt, akkor nem számítottunk rá, hogy nyerünk-e egyáltalán, szóval úgy mentünk oda, hogy lesz, ami lesz. A díjátadón kiszólítottak minket, hogy Soproni Széchenyi István Gimnázium, és akkor már teljesen elkerekedett szemekkel néztünk egymásra, hogy ,,Mégis nyertünk!”. Ez volt az egyik legjobb, a másik pedig a centenáriumi tanévi ballagás, amire nagyon sokat készültünk, konkrétan két hónapon keresztül, és a próbák azok nagyon jók voltak, meg a fellépés is. Most, ami nagyon-nagyon jó volt, az a Kutatók éjszakája. Mint kitöltő műsor lettünk volna, de aztán főműsor lettünk, az is nagyon jó érzés volt és szórakoztató. Nagyon sokat készültünk rá, és csomó új számot megtanultunk. Főleg ezek voltak a jó pillanatok.”

 

,,Szerinted a zenekar újjá fog szerveződni új tagokkal szeptembertől? Ugyanis most, hogy négyen is elmentek és csak Álmos és Géza marad, így lehet, hogy a tanárnő tervez ezzel valamit, hogy mégse maradjon abba ez az egész.”

 

 

,,Hát, arról beszéltünk, hogy mi lesz, hogyha mi elmegyünk, de Álmos kijelentette, hogy 7#-zenekar többet nem lesz, mert azok mi voltunk, de más zenészek felé nyitott, hogy mások csatlakozzanak, de ugye nem 7# néven. Gondolkoztak ezen, de nem akarták így előttünk mondani szerintem, szóval nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz. De ajánlottunk, én is ajánlottam tagokat, akiket ismerek és ők is zenélnek. Csak az a baj, hogy basszusgitárost rajtam kívül nem ismerek, szóval azzal még kicsit bajban vannak, de zongoristát találtak, meg Géza is nagyon szépen énekel, szóval simán bevállalja az éneklést is. Úgyhogy 7# nem lesz, de valami biztosan lesz utána, úgyhogy nem marad az iskola sulizenekar nélkül.”

 

 

,,Az együttes tagjaival továbbra is tartani fogjátok a kapcsolatot? Megmarad ez a kis közösségetek?”

 

,,Ó, az 100%. Biztos vagyok benne, vagyis nagyon remélem. Én szívesen tartom velük a kapcsolatot, ők a legjobb barátaim és barátnőim, akik a zenekarban vannak, úgyhogy kicsit sajnálnám, ha ezzel így vége is lenne. Ugyanakkor a volt tagokkal is, például Zsömivel is már hosszú ideje tartjuk a kapcsolatot, ő is bent van a csoportban, meg beszélget velünk, a karácsonyi műsorra is visszajött, szóval én is szívesen visszajönnék a karácsonyi műsorra, vagy valamire, ha lehetséges. Nagyon szeretném, ha megmaradna ez a kapcsolat, kár lenne elveszíteni.”

 

 

,,Hogyha lenne egy dal, amit utoljára játszhatnátok el, melyik lenne az?”

 

,,Biztos valami olyan, amit már játszottunk korábban. Szerintem az lenne, amivel 2022-ben nyertünk a Helikonon: a Blahaloiusanától a Give me on. Mindenkinek maradandó élmény volt, emellett rockos és megható, de nem az a kifejezetten sírós szám. Minden van benne, ami kell.”

 

 

,,Szeretnéd a SzIG után is folytatni a zenélést? Akár hobbi, akár szakmai szinten?”

 

,,Hát szakmai szinten nagy álmom lett volna, viszont én nem vagyok olyan profi szinten, mint mondjuk Álmos, hogy zenei pályára mehessek. De hobbi szinten biztosan folytatom, mert nekem ez adja a kikapcsolódást, és nagyon nagy szakadás lenne az életemben, ha nem tudnám ezt folytatni. Szóval akárhová is kerülök egyetemre, biztosan megpróbálok valamilyen zenei közegbe bekerülni, például zenekarhoz vagy valahova.”

 

,,Milyen irányban szeretnél továbbtanulni?”

 

,,Gazdasági irányba szeretnék menni. Nagy álmom, hogy bejussak a bécsi gazdasági egyetemre közgáz és menedzsment szakra. Bécsbe szeretnék mindenáron menni, vagy Ausztriában valahova, de meglátjuk, hogy hova vesznek fel.”

 

 

„Melyik a kedvenc hangszered és milyen a zenei stílusod? Milyen zenéket szeretsz hallgatni, eljátszani?”

,,Szerintem egyértelmű, nem is kérdés, hogy a basszusgitár! Véletlenszerűen kerültem vele kapcsolatba, mert egy évig gitároztam, és utána döntöttem úgy, hogy váltok. Szinte isteni sugallat volt. Az utolsó pillanatban voltam már, a gitárrendelésem előtt. Akkor viszont nem is értettem, hogy miért akarok sima gitárt rendelni, nekem basszusgitár kell! Nem is tudtam, hogy mi ez pontosan, aztán viszont nagyon megszerettem. Tudom, hogy nem annyira hallható hangszer, viszont ez adja az alapot a dob mellett. Ritmusszekciótag, dallamban is fontos, úgyhogy tényleg alaphangszer.

Nagyon szeretem a retro számokat, úgyhogy rock vagy pop számokat szívesen hallgatok és játszok el, ezek közül az angolokat jobban kedvelem. Az alter számokat nem szeretem annyira, viszont a zenekar nyomására már azt is játszok. A Blahalouisana viszont kettős, mert őket én inkább rockzenekarnak tartom.”

 

 

,,Van kedvenc előadód, példaképed, akire felnézel és inspirál?”

 

,,Igen, van, a kedvencem a Queen együttes. A gitározást is azért kezdtem el kilencedikben, mert nagyon untam már, hogy csak hallgatni tudom őket, és énekelgetni mellette. Így eldöntöttem, hogy meg akarok tanulni valami hangszeren játszani. Maga az egész zenekar a példaképem, de két személyt kiemelnék azért: a basszusgitárosukat, John Deacont és az eredeti énekesüket, Freddie Mercuryt.”

 

 

,,Mit szeretsz csinálni a szabadidődben a zenélésen kívül?”

 

,,Nagyon szeretek ékszereket készíteni: karkötőket, nyakláncokat, ezeket szoktam viselni többnyire. Emellett még olvasni szoktam, ami gyakorlatilag gyerekkorom óta folyamatosan része az életemnek.”

 

,,Köszönöm szépen az interjút! További sok sikert kívánunk!”

 

Írták: Simon Borbála 9.C, Sipőcz Dóra 10.C

Egy gondolat a “Búcsú a 7#-zenekartól: interjú Dietrich Ingriddel

  1. Nagyon jó lett, ügyesen tetted fel a kérdéseket! Csak így tovább.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük