Beszélgetés egy öregdiákkal: Etzl Edgár

Beszélgetés egy öregdiákkal: Etzl Edgár

Edgár 2015-ben végzett gimnáziumunkban, osztályfőnöke Németh Lászlóné tanárnő volt. Előtte a Deák Téri Általános Iskolába járt. Gyerekkorában sok minden érdekelte, szeretett rajzolgatni, énekelni, olvasgatni, színházban is játszott. A Széchenyit nevezi alma materének, mivel úgy gondolja, hogy egy ilyen, vagy ehhez hasonló kiváló iskola segít felzárkózni az átlagosabb képességű diákoknak is, és szélesebb látóteret ad nekik a világról. Gimnázium után az ELTE-n folytatta tanulmányait, Simon György tanár úr hatására földrajzot tanult. Miután végzett, egy évig térképészként dolgozott a soproni önkormányzatnál. Egy év után viszont más területen is ki akarta próbálni magát, csakhogy a koronavírus keresztülhúzta terveit. Így annak ellenére, hogy ő inkább a turizmus felé hajlott, az újsághoz jelentkezett, és már 6-7 hónapja dolgozik a Kisalföldnél. Érdekes egybeesés, hogy ő gyerekkorában pont ebből az újságból tanult meg olvasni. A jövőben pedig szeretne beletanulni az informatikába, és programozóként szeretne elhelyezkedni.

Edgár mesélt egy kicsit a Kisalföldről. Szerinte ennél a napilapnál igazán minőségi munka folyik, így azoknak, akiket érdekel a média, és a nyomtatott sajtónál szeretnének elhelyezkedni, ez egy kiváló lehetőség. A Kisalföldnél belenevelik a fiatal újságírókba a régi újságírói alapelveket és módszereket, szakmailag értéktartó munka folyik.

Majd magáról a szakmáról faggattam. Péntekenként le kell adnia 5-7 témát, amiről következő héten írni fog. Elmondása szerint ki kell alakulni egy kapcsolatrendszernek, ami nagyjából három hónap alatt létre is jön. Eleinte az ember az ismerősök vonalán indul el, majd lehetséges interjúalanyainak sora egyre csak bővül.

Edgár beszámolt néhány kirívóbb újságcikkjéről is. Érdekesebb interjúi közé tartozik egy beszélgetés egy soproni származású hölggyel, aki magyar adományokból afrikai gyerekek oktatását finanszírozza. A koronavírus első hulláma alatt cikket írt egy cukrászlányról, aki hobbija részeként Németországból hozott harminc éves kovásszal sütött kenyeret, az olvasók ezáltal betekintést nyerhettek a pékmesterségbe. Egyik, számára legkedvesebb cikke a Széchenyi volt igazgatójáról, Szabó Miklósról szól, aki nyugdíjas korában hangszerek készítésével foglalja el magát. De írt már cikket kutyatenyésztőkről, akik újfunlandi kutyákat tenyésztenek, illetve geocatchingről is, tehát gyakran felmerülnek érdekes témák, amelyek igazán izgalmassá teszik a munkát.

Majd arról is beszélgettünk, hogy mit tudna tanácsolni azoknak, akik esetleg a jövőben az újságírói pályát választják, vagy azoknak, akik már kezdő szakmabeliek. Azt javasolta, hogy minél többet olvassunk, és ne csak az interneten, hanem regényeket is forgassunk. Még a gimnáziumban Somogyi Csilla tanárnő idézte fel neki Oláh György Nobel-díjas kémikus gondolatát, aki szerint nagyon fontos, hogy a gyerekek minél többet olvassanak, mivel később már nem lesz rá idejük. Edgár is mindenkinek ezt tanácsolja: könyveket forgatni, amíg van rá időnk. Ez azért fontos, mert így szinonimák keresgélése nélkül is eszünkbe jut egy-egy fordulatos mondat, amivel helyettesíthetjük az adott szót. Másik javaslata pedig az, ha valakinek van affinitása az újságíráshoz, akkor legyen bátorsága megkeresni a hírlapokat, és ajánlja fel, hogy ír cikkeket ingyen, ezáltal szépen el is indult a pályán. Persze ehhez kell szerencse is, nem csak tehetség, éppen jókor kell lenni jó helyen.

Végezetül Edgár mint öregdiák adott egy tanácsot a leendő öregdiákoknak. „Akik majd később öregdiákok lesznek, azok mindenképpen legyenek partnerek, ha az akkor aktuális diákok felkeresik őket, és segítsenek nekik, mivel ahogyan telik az idő, egyre nehezebb elhelyezkedni a nagyvilágban.”

Vörös Angéla, 9.B

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük