Auschwitz

Ha valaki meghallja azt, hogy Auschwitz, bizonyára egyből eszébe jutnak az olyan szavak, mint a történelem, a szenvedés és a kegyetlenség.

Azonban ez nem egyszerűen egy ijesztő film vagy könyv, amit elolvasol és vége is, hanem tényleges, valós emberek kínkeserves múltját takarja.

Nem rég volt szerencsém elmenni a Lengyelországban található Auschwitz 1 és Auschwitz 2-be (Birkenau), ahol saját szememmel láthattam az egykori koncentrációs tábor maradványait és az ott őrzött emlékeket.  

Auschwitznak három jelentős része van, azonban én most az első kettőről szeretnék bővebben írni.  

Auschwitz I. az eredeti koncentrációs tábor, amely rengeteg ember, főként lengyel és szovjet hadifoglyok halálának helyszíne volt, és közel 70 000 ember vesztette itt életét. 

Miközben a  helyszínt látogattuk, különböző blockokba mehettünk be és nézhettük meg az ottkiállított tárgyakat, emlékeket. 

Fontos megemlíteni, hogy ide nem csak férfiak, hanem nők és gyermekek is kerültek. Ezt legjobban az a két szoba demonstrálta, amiben elkobzott cipőket, valamint temérdek sok levágott női hajat láthattunk, ugyanis a táborban  nem csak a férfiaknak, de a nőknek is levágták a haját.

Nagyon nehéz megérteni és látni, hogy mennyi szenvedést éltek át ezek az emberek, és hogy mennyire sokan voltak.  

Auschwitz II. –Birkenau–, eredetileg 50 000 hadifogoly fogva tartására volt alkalmas, míg később ez a szám 200 000-re emelkedett. 

Fontos megemlíteni, hogy itt épült Auschwitz első gázkamrája, amit „vörös háznak”, míg a később épült nagyobb gázkamrát „fehér háznak” nevezték. A kisebb gázkamra 500-700, míg a nagyobb 800-1000 ember egyszerre történő kivégzésére volt alkalmas.  

Az idegenvezetőnktől azt is megtudtuk, hogy a foglyok nem kaptak rendszeresen enni, és míg 80-75 kilóval jöttek, addig 25-tel mentek haza, ha egyáltalán hazajutottak valaha.  

Nagy volt a fertőzésveszély, az alultápláltság, valamint a nőknek volt, hogy a menstruációját is befolyásolták, ezért sokan meddővé váltak.  

Belegondolni is borzalmas, hogy valakinek ezeket át kellett élnie, és nem is ellenkezhetett, ugyanis akkor csak rosszabb sors várt volna rá az amúgy is borzalmas helyzetben. 

Véleményem szerint mindenkinek látnia kellene legalább egyszer ezeket a helyeket, hogy ne csak a könyvekből, hanem személyesen is képet kapjon múltunk eseményeiről.

Molnár Mendi 9.C