Nemrégiben ellátogattunk az iskola színjátszókörének próbájára, ahol hamar kiderült, hogy nem unatkozik senki, ugyanis egy saját színdarab szerepeit már korábban megkapták a diákszínészek. Ennek a részleteibe szerettünk volna betekintést nyerni.
A 7. óra után egyből a terem berendezése kezdődött, és mire a székek, padok a helyükre kerültek, mindenki meg is érkezett. Voltak, akik egyenesen Győrből jöttek vissza az iskolai próbára egy olyan előadásról, ami nem kapcsolódik a színkörhöz.
A próbán láthattuk, hogy a jelenetek elpróbálásán kívül külön hangsúly került a szövegekre, illetve a mozgásokra is. A színjátszókörben és a közösségben kiemelten fontos a csapatmunka, az együttműködés és a precizitás, hiszen minden sornak, mozdulatnak jelentősége van. Fontos, hogy mindenki jól megértse a másikat és ki tudják magukat fejezni a fiatal színészek, ám ezekkel együtt észrevehető volt az alkotás öröme. A csapat irányítója, Szedenics Dominik nagyon jól tudja összetartani a csapatot. A lelkesedés, a közös cél és az, hogy mindenki élvezi, amit csinál, érezhető volt a légkörben is.
Egyértelművé vált, hogy a szakkör nem csak szereplésről, hanem egymás segítéséről és a közös élményekről is szól. A közösség igazi összetartása a közös szenvedélyben is rejlik.
Kíváncsian várjuk, hogy miképpen fog ez életre kelni a színpadon, a részletekről pedig a színkör vezetőjét, Szedenics Dominikot (12.B) kérdeztük:
Mit kell tudni az idei előadásaitokról?
- Idén két előadással készülünk, az egyik az csakúgy, mint tavaly, az Ádámok és Évák program keretein belül lesz látható. Az idei év témája a Magyar kincsek, tehát olyan magyar művek, amelyek vagy elfeledettek, vagy nem bántak velük megfelelően az utókorban. Mi Csokonai Vitéz Mihálytól a Dorottya, vagyis a dámák viadala a fársángon című vígeposzt fogjuk oda feldolgozni. Illetve van egy saját darabunk, amit én írtam és rendezek, ez egy kisregényből készült adaptáció. A témája szerintem nagyon mai és aktuális: az internetes zaklatás és egy osztályon belüli probléma a gyökere. A története röviden: egy buliban lefotóznak két embert, akik nincsenek együtt, mégis csókolóznak. Ez kikerül az internetre, elindítja az egész problémát. Sem a néző, sem a szereplők nem tudják, hogy ki készítette a képet. A néző végigköveti a szereplők változásait az életükben és a személyiségükben, illetve végignyomozza az egészet. Ez az előadás majd látható lesz az iskolában: tanárok, barátok., érdeklődők előtt is. Iskolán kívül pedig menni fogunk majd például Győrbe, Kőszegre és a Deák téri általános iskolába is, valamint ezzel fogunk fellépni a Regionális Diákszínjátszó fesztiválon. Remélem, a többiek is élvezni fogják, mert az biztos, hogy mindenki nagyon várja már!
- Mennyire tudod ezt a tanulmányokkal összeegyeztetni, így a végzős évedben?
- Az egésznek a kulcsa szerintem a szeretet. Ha valaki valamit szeret csinálni, akkor evidens, hogy szakít rá időt és megoldja, hogy ott legyen, amikor csak lehet. Illetve a két nyelvi érettségim megvan, így már ennyivel is egyszerűbb nekem. De mindig nagy szívügyem volt a színjátszás, akár játékról, akár rendezésről van szó, így bár lehet, hogy fárasztó tud lenni, de visszaad nagyon sokat az, hogy szeretem.
- Mit kell tudni a társaságról, a többiekről?
- Maga a társaság elég vegyes, vannak, akik már tapasztalt játszók, vannak olyanok, akik tavaly vagy idén kezdték, és lesznek majd azok, akik év közben fognak becsatlakozni. Ezen kívül szükségünk lesz az utánpótlásra, hiszen hárman is végzősök vagyunk. De ezzel sem lesz probléma a jövőben, mivel már most vannak jelentkezők. A színpadon nagyon könnyen tudjuk egymást segíteni, és fontos is a támogatás. Ha látjuk, hogy valaki elakad, akkor megpróbálj
uk valahogy rávezetni a szövegre, vagy valahogy saját szemszögből elmondani. Volt olyan, hogy tavaly az egyik előadáson valaki kihagyta a szövegét, de ezután ugyanúgy mentünk tovább, és valaki más, aki karakterileg olyan helyzetben volt, elmondta az övét is. Mindig figyelünk arra, hogy ne rutinból játsszunk, mert ha rutinból játszunk, az veszélyes. A kisebb hibák is sokkal jobban meg tudnak akasztani, mintha léteznénk és élnénk a színpadon. A színpadon kívüli viszonyunk pedig szerintem nagyon jó, nagyon könnyen meg tudtuk és tudjuk találni a közös hangot, ami szintén nagyon fontos a közösségünknek.
Köszönjük a lehetőséget!
Rácz Sophia 9.D, Sipőcz Dóra 12.C
