„Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz, fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.”-írja Goethe. Balogh Mirjána animációját látva mindegyik elmondható róla: a zsenialitás, az erő és a varázslat is. 2017-ben végzett öregdiákunkkal a Kristály Medve-díj elnyerése kapcsán beszélgettünk erről is.
– Milyen emlékeket őrzöl a Széchenyiből? Milyen osztályba jártál?
– Tóth Gyula tanár úr C osztályába jártam 2013 és 2017 között. Egyszerre tűnik nagyon távolinak ez a négy év és nagyon közelinek is, de mindenképp kedves hely számomra, és jó érzéssel gondolok vissza rá.
– Az iskolás éveid alatti művészi vonalról, beállítottságodról mesélj egy kicsit, kérlek! Miben alkottál akkor szívesen, voltak akkor valamilyen pályázati lehetőségek?
– Azt hiszem, azért mentem a Széchenyibe, mert minden nagyon érdekelt. Talán leginkább a matek, de szerettem például az irodalmat is. Minden tantárgyból szerettem volna egy kicsit többet megtudni és tanulni.
A rajzóra kicsit kevésbé volt hangsúlyos, mint talán minden más, ami végül is normális egy gimnáziumban, de éppen ezért ezekben az években még sok mással is foglalkoztam. Így az életemnek ez akkor még nem képezte annyira szerves részét, mint az egyetemen, vagy most.
Szerintem talán mondhatom, hogy jól viselkedtem az órákon, viszont volt egy állandó probléma, ami majdnem minden tanárommal visszatérő volt: mindig rajzoltam valamit a füzetem margójára, vagy volt, hogy egy külön füzetbe. Emlékszem, hogy amint volt egy szabad perc, amikor nem jegyzeteltem, már rajzoltam is.
Voltam rajz OKTV-n kétszer, de a legmeghatározóbb verseny, amin részt vettem, egyértelműen egy színháztörténeti vetélkedő volt- Bella Irén tanárnővel és három csapattársammal- ami majdnem egy évig tartott.
– Honnan jött neked ez a művészi vonal? Családból valahonnan örökség, vagy esetleg máshonnan jött?
– A családban senkinek nincs kimondottan ilyen beállítottsága: vannak, akik szeretnek rajzolni, zenélni, de kimondottan ilyen nincs.
– Gimis éveid után merrefelé tanultál tovább, mi történt veled ilyen téren azóta?
– Sopronban maradtam, és az Alkalmazott Művészeti Intézet (AMI) tervezőgrafika képzését kezdtem el. Nagyon szerettem azokat az éveket, rengeteget tanultam szakmailag. A harmadik évem elején kimentem Finnországba Erasmusszal, ahol szintén tervezőgrafikát tanultam, tavasszal pedig hazajöttem diplomázni. Sajnos az AMI a második évem végére az addigi formájában megszűnt (azóta már Győrben folytatódik), így a mesterképzést már a MOME- n (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) kezdtem el, a grafikáról pedig animáció szakra váltottam. Nem volt egyszerű, én voltam az egyetlen az osztályomban, aki BA-n nem a MOME animációra járt. Sosem tanultam előtte animációt, de azt hiszem, sikerült belerázódnom. A képzés alatt végig grafikusként dolgoztam, szóval ezzel sem hagytam fel.
– Milyen témában alkotsz szívesen? Van valami “módszered”, hogy hogyan szeretsz alkotni? Vannak másmilyen témájú, formájú alkotásaid is?
– Sokkal inkább tartom magam alkalmazott, mint képzőművésznek (bár a filmrendezés kicsit a határán van), de nem szoktam csak úgy “alkotni”. Vizuálisan viszont nagyon vonzanak a gépek, drótok, alaplapok, ezek sok illusztrációmon (és ebben a filmben is) visszaköszönnek.
– Milyen filmfesztivál volt ez, amin a Kristály Medve-díjat elnyerted, milyen animációt küldtél be rá? Hogy zajlott ez pontosan?
– A Berlinale (Berlini Nemzetközi Filmfesztivál) a világ egyik legfontosabb és legnagyobb presztízsű filmfesztiválja. Idén ott volt például Timothée Chalamet, Benedict Cumberbatch, Robert Pattinson és még rengeteg A kategóriás világsztár. Igazából az egésznek az a lényege, hogy a filmesek – rendezők, színészek, producerek – bemutathatják a legújabb filmjeiket, amit egy szakmami zsűri, illetve a közönség is értékel. Különböző kategóriában versenyeznek a filmek, a vörösszőnyeges premiertől a panelbeszélgetésekig mindenféle program volt másfél héten keresztül.
A fesztiválon nemcsak egészestés filmek mennek, de vannak rövidfilmes blokkok is. Több mint 2300 rövidfilmet neveztek idén, ezek közül válogatták be az enyémet, a Wish You Were Eart a Generation14+ Shorts kategóriába 9 másik filmmel együtt. A Generation szelekcióknak annyi a lényege, hogy fiatal közönségnek szólnak a filmek, a 14+ programban a tinédzserek a célközönség, a Medve ennek a kategóriának a fődíja.
– Miért pont ezt az animációdat választottad erre a pályázatra?
– A filmkészítés nagyon összetett, hosszú és leginkább lassú folyamat, pláne az animáció. Évek óta dolgozom ezen az egy filmen, az elmúlt egy-másfél évben már egy stábbal együtt.
– Mik a jövőbeli terveid ezzel kapcsolatban?
– Minél több fesztiválra eljutni. Berlin a lehető legjobb (és számomra kicsit még mindig hihetetlen) kezdés volt, azóta már több fesztiválra hívtak, és remélem, hogy még sok másikra mehetek. Plusz idén Annecyban – ami a világ legnagyobb animációs fesztiválja – magyar év van, és ennek részeként jelenleg egy installáción dolgozunk, ami a filmet reklámozza.
– Üzennél valamit a mai fiataloknak, akik hasonló beállítottságúak, mint te?
– Legyetek kíváncsiak, kísérletezzetek sokat!
Gratulálunk Mirjánának, és további szép sikereket kívánunk!
Sipőcz Dóra, 11.C
