A mostani diákelnökség lassan elballag, így el kell búcsúznunk tőlük. Rokob Dávid és csapata: Everling Simon, Deák Emma, Ilyés Álmos, Pál Dorottya, Kerezsi Henrik, Újvári Dóra folyamatosan azért dolgozott az elmúlt évben, hogy az iskolai élet még inkább fellendüljön, virágozzon. Rengeteg hagyomány és újítás megszervezésében vettek részt, amelyek sikerrel és jókedvvel zárultak. Erről az időszakról kérdeztük diákelnökünket, Dávidot.
Mit gondolsz, mi az, amiben a legtöbbet fejlődtél ebben az egy évben?
Szerintem a kommunikációban. Ez eddig is az erősségem volt, de most még jobban tudtam fejleszteni azt, hogy a különböző korosztályok között, hogyan kommunikálok, mert sokat kellett tárgyalnom és kooperálnom tanárokkal, vezetőségi és tankerületi gyűléstagokkal is. Persze a diákok hangját is tolmácsoltam, úgyhogy velük is folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Így a kommunikációs és a kapcsolattartási készségeim megerősödtek.
Miért ezt a csapatot választottad? Milyen volt velük együtt dolgozni?
Nagyon jó volt velük együtt dolgozni. Végig éreztem, hogy jó és szorgalmas csapatot választottam, folyamatosan így volt. Azt tudom mondani, hogy mindenki kivette a részét az egész évben, és azokat a projekteket, programokat, amiket már az elején elvállaltunk, meg is valósítottuk. Külön ki kell emelnem Deák Emmát, mert ő egész évben a jobbkezem volt, és minden programban mellettem állt és segédkezett.
Azért is őket választottam, mert kimondottan jófejek, és öröm velük együtt dolgozni. Mindegyikőjüknek nagyon jó a problémamegoldó képessége, mindegyikőjük lelkes és megbízható, ezt biztosan állíthatom róluk. Ezen kívül Újvári Dórinak nagyon-nagyon hálás vagyok, mert ő csinálta Instagramra az összes grafikus elemet, azokat mind neki köszönhetjük. Az iskola Instagram oldala szerintem elnökségünk munkájának egyik fénypontja, amihez ő is nagyban hozzájárult.
Mi volt a legnagyobb nehézség, akadály a pályafutásodban?
Nem egy konkrét eseményre vagy feladatra mondanám azt, hogy nehéz volt. Nehézkesnek inkább azt mondanám, amit az elején még meg kellett szoknunk, hogy amint elvégzünk egy projektet vagy egy eseményt megrendezünk, utána egyből jön a következő. Van úgy, hogy akár párhuzamosan több dolog is fut. Nem emlékszem sok olyan hétre az évben, amikor lett volna időnk úgymond „szusszanni”. Mindig volt valami feladat vagy esemény.
A jövőben mit gondolsz, hogyan fogsz visszatekinteni erre az időszakra? Milyen jó élmények fognak eszedbe jutni majd?
Csupa jók! Ezt egy fantasztikus időszaknak nevezném, ami azért melós volt. Viszont nagyon megérte, mert az én személyes célom, hogy a diákéletet itt a Széchenyiben egy kicsit fellendítsem, szerintem egész jól sikerült a különböző programokkal.
Merre szeretnél továbbtanulni? Iskola vagy szakma?
Egyetemre szeretnék mindenképpen menni továbbtanulni. Nagyon érdekel a média, illetve a filmkészítés világa. Valahol egy arany középutat keresek majd magamnak a jövőben, de mindenképpen hasznosak lesznek azok a készségek, amiket itt a Széchenyi István Gimnáziumban tanultam és diákelnökként megszerezhettem.
Szerinted hogyan tudod a diákelnökségben megtapasztaltakat kamatoztatni az elkövetkezendő években?
Rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba, sokat beszéltem emberek előtt. Emellett többször is előadtam amiatt, mert elnök vagyok. Tehát ezek azok a tulajdonságok, amiket magammal viszek a suliból. 
Melyik programodra vagy a legbüszkébb?
Igazándiból egyet nem is tudnék kiemelni, úgyhogy kettőt is említek. Az egyik a SZIG-BDEG pulóver, mert már sok-sok éve minden diákelnök a Berzsenyiben és a Széchenyiben is ígérgette, hogy csinálnak valami közös programot vagy bármit, ami a két iskolát szimbolizálja. Ez egyedül az én elnökségemmel, és a Berzsenyiből Kiss Igor elnökségével összefogásban sikerült. Ennek egy nagyon szuper pulcsi lett az eredménye.
A másik pedig a kedvencem, azaz a művésznap, aminek nagyon örülök, hogy össze tudtuk hozni. Számomra egy kis csodával ér fel, hogy sikerült a diákság egy részét megmozgatni, hogy jöjjenek be késő délután az iskolába. Főleg, hogy ez péntek este történt, amikor szórakozni járnak a fiatalok. Természetesen itt nem egy klasszikusan vett oktatás volt, mégis tanultak a diákok, csak most szintén diákoktól, különböző művészeti területeken, művészeti workshopokon. Az estét pedig Varga Vencel egy nagyon humoros kis slam poetryvel és egy rendhagyó irodalomórával zárta. Tényleg meglepődtem, hogy ennyire szép számmal részt vettek ezen a diákok.
Nagyon szépen köszönjük az interjút Dávidnak!
További sok sikert kívánunk mindegyikőtöknek először az érettségihez, majd pedig a Széchenyi utáni életben!
Írta:
Gulyás-Gibicsár Emma (10.D), Nadray Laura (10.D)
