A női divat kezdete és az egyéniség kifejezése 

A női divat kezdete és az egyéniség kifejezése 

A stílus már az idők kezdete óta jelen van és folyamatosan változik. Mind keressük a saját egyéni, néha furcsa stílusunkat.

Az öltözködés mindig is az emberek egyik fő önkifejezése volt. A divat gyökerei nagyon régmúlt időkre nyúlnak vissza. Túlzással azt is mondhatnánk, hogy majdnem egyidős az emberrel. De a mai fejlett társadalmi formákban leginkább a pénz szab határt a divat különféle őrületeinek. Attól kezdve, hogy kialakult a nemzetközi divat, a különféle divatirányzatokat az egész világgal megismertetik a divatlapok. Az európai divat központja eredetileg Franciaország volt, a divathíreket újságok helyett babákon szemléltették. A babákat különféle divatot képviselő ruhákba öltöztették fel. Az első divatlapnak mondható újság 1672 -től a Mercure galant volt. Később, 1833-ban jelent meg a magyar Regélő, majd az első igazi divatlap, a Pesti Hölgy. Ezekben az újságokban még csak illusztrált rajzok voltak.

A 18. század legikonikusabb darabja a fűző volt. Feladata a keskeny csípő és a teltebb keblek elérése volt. Vasból készült merevítő rudak tartották egyenesen, ezáltal a viselőjét is az egyenes, helyes tartásra ösztönözve. Később az újhullámos fűzők léptek a helyére. A karcsúsított derekú ruhák, a fűző hatású szalagok vagy csíkok eredete mind-mind ilyen régi korokra nyúlik vissza.

A 19. század közepére a nők elkezdtek lázadni a kényelmetlen viselet ellen, így megjelent a lepelszerű alsóruha. Viszont nagyon hosszadalmas volt tisztítani, így hamar leváltották.

Igazi reform a 20. században érkezett, amikor is megjelentek az első melltartók a piacon. A nők olyan fehérneműt akartak, amit gyorsan és praktikusan magukra tudtak kapni, és nem is volt kényelmetlen. Elsőként Coco Chanel harcolt teljes erőbedobással a nők egyenjogúságáért.

Az első világháború teljesen felborította a nőideált a társadalomban. A nők egyenlő jogokat akartak, dolgozni és eltartani magukat. Így tehát a női ideál is egy fiús testalkatú és frizurájú nő lett. A rövid bubifrizura ekkor terjedt el ugyanúgy, mint a bő, lenge ruha, ami szabad mozgást biztosított a nőknek.

A 30-40-es években a karcsú lányokat ismét felváltották a nőies, telt idomok, Marlene Diertich bevezette a nadrágot a nők ruhatárába. A melltartót pedig elkezdték a ma is ismert kosarak szerint gyártani. A korszak meghatározó stílusjegye a trapézujj és a szőrme lett, a fiatalok pedig tarkán öltözködtek. A fekete szín alkalmi ruháknál vált elterjedtté.

Az 50-60-as években ismét a nőies ruhák kerültek előtérbe, itt már teljesen elszabadultak az érzelmek, és az emberek kezdték megtalálni egyéni stílusukat. A 80-as évekre pedig végre már teljes magánüggyé vált a divat.

Az egyenjogúságért vívott harc ma is teljesen aktuális. A divat mára már önkifejezési eszközzé vált. A mai napig vannak belőle viták, ha valaki túlságosan is kifejezi önmagát. A társadalom pedig folyamatosan harcol az egyéni szabadságért.

Viszont napjainkban is probléma a saját stílusirányzatunk megtalálása, amivel számos ember küzd manapság. Sok minden lehet segítségünkre ebben, de főként magunk megtalálása.

 

A mai kor stílusának típusai:

  • Klasszikus – Az egyszerűség és az elegancia előbbre való, mint az aktuális divat.
  • Időtlen – A klasszikus és a sportosan elegáns stílus között áll. Azok a nők, akiknél a kényelem és az elegancia ugyanolyan fontos.
  • Romantikus – Az érzékenységet, finomságot kedvelő, részletekre is odafigyelő emberek stílusa.
  • Drámai – A drámai stílus a merész, egyéni és feltűnő, hivalkodó nők stílusa.
  • Sportos – A kényelmet előtérbe helyező, sportos életmódot folytató emberek stílusa.
  • Sportosan elegáns – Aki a kényelmes ruhadarabokat szereti, de az emberek között szeretnek jól öltözködni.
  • Androgün – Az ellentétekre építi stílusát, nőiességét és férfiasságát az ellenkező nem által kedvelt ruhadarabokkal kompenzálja.
  • Etno – Akik különböző népek népviseleteihez vonzódnak.
  • Extravagáns – A meghökkentő megoldásoktól sem riadnak meg, meglepő kombinációkkal dolgoznak.
  • Emo és Reggae – Egy életérzést képvisel.

– Az emo stílus által képviselt életérzés a túlérzékenység, a szomorúság, a visszavonultság, a csendesség.

– A reggae stílus a szabadságot, az elnyomásellenességet hirdeti, főként élénk színekkel.

 

Joós Annabella Melinda, 9.c

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük