A járművek világában – interjú Hegyi Lászlóval – Továbbtanulás VI.

Hogy van az, hogy a buszok mindig úgy közlekednek, hogy az esetleges hibákból mi keveset érzékelünk? Hegyi László kapuvári forgalmi szolgálattevő és gépjárművezető szakoktató engedett betekintést a munkájába.

– Lehet, hogy rajtam kívül is sokan vannak, akik nem tudják, miből áll egy forgalmi szolgálattevő munkája.

– Fő tevékenysége, hogy felügyelnie kell az aznapra előírt buszokat. Ha valami probléma merül fel, például lebetegszik a sofőr vagy lerobban a busz, akkor a forgalmi szolgálattevő az, akinek ezt a problémát meg kell oldania. Küld helyette másik buszt, vagy megcseréli a járatokat. Emellett ügyelnie kell a foglalkoztatási szabályok betartására: egy nap egy sofőr mennyit dolgozhat, mennyi lehet a szolgálati ideje, és mennyit vezethet. Ezeket mindig be kell tartani, hogy egy esetleges ellenőrzéskor ne találjanak hibát. Kapuváron kevesebb az irodai állomány, mint mondjuk Sopronban, így ezért el kell látni még az elővételi-jegypénztári feladatokat, a telefonon, valamint személyesen érdeklődő ügyfelek kérdéseire válaszolnia kell. A munkakörhöz tartozik a menetlevél-feldolgozás, mert a rendszerben jól kell szerepelnie az aznapi buszforgalomnak.

Arról is beszélgettem Lászlóval, hogy milyen képességek kellenek a munkájához. A forgalmi szolgálattevőhöz több területet emelt ki: precízség, jó problémamegoldó készség, mert egy felmerülő probléma esetén is meg kell tudni felelni a szabályoknak. Kell helyismeret, hogy melyik az a busz, amihez esetleges járatkimaradás vagy más baj esetén nyúlni lehet. Ebből következik, hogy még gyors reakcióképesség, logika is kell, valamint a pénztárosi feladatokhoz türelem szükséges.

A következő kérdésem a kezdetekre vonatkozott. Elmesélte, hogy hogyan került a Volánhoz.

– Megvolt a buszos kötődés, a szüleim mind a ketten volánosok voltak. Már kisgyerekként is szerettem a buszokat. Amíg nem volt autónk, sokat közlekedtünk így, már akkor buszsofőr szerettem volna lenni. A Volánnál először közúti ellenőrként kezdtem el dolgozni, majd pár hónappal később átkerültem ebbe a pozícióba.

Azt is szerettem volna megtudni, mennyire kell matematikai és informatikai háttér a munkájához. Ehhez a szakmához elég az érettségi, valamint egy alapszintű számítástechnikai tudás. Vannak saját táblázatok, amiknek a kezelését a betanulási idő alatt meg lehet tanulni. Matematikai szempontból a szolgálati és vezetési időt kell tudni kiszámolni, de a pénztári feladatoknál is hasznos tudás.

– Kinek tudnád ezt a szakmát ajánlani?

– A forgalmista szakmát leginkább annak, akit vonz az egész buszos világ. Olyan ez az egész, mintha lenne egy gyár, és te lennél a művezető. Jó és gyors problémamegoldó készséggel, logikával rendelkező egyénnek.

A beszélgetésünk második felében áttértünk a másik foglakozására is.

– Elméletet és gyakorlatot is oktathatok, miután elvégeztem a hozzá szükséges tanfolyamokat, mind a háromfajta jogosítványhoz (A – motoros, B – személyautó, C – teherautó). Maga a tanfolyam felsőfokú szakképzésnek minősül. Az utóbbi években sok változás volt, volt olyan év, amikor nem is indult tanfolyam, ezért ezen a területen is szakemberhiány van. Jelenleg ahhoz, hogy valaki oktathasson, már csak B kategóriás jogosítvány kell. Az A és a C már kiegészítésnek minősül, de amikor még én csináltam, mindhárom elvárás volt.

A gépjárművezető szakoktatónak leginkább nagyon nagy türelemre van szüksége mind a tanuló, mind a közlekedés más résztvevője felé. Ha például egy olyan tanuló jön, aki motorozott, neki „csak” az autót kell megszoknia, míg annak, aki úgy jön jogosítványt szerezni, hogy elvárják tőle, vele kevésbé gördülékeny szokott lenni a tanulás.

– Mit gondolsz, ki a jó vizsgáztató?

– Aki következetes. Szigorú, de nagyon korrekt vizsgabiztosaink vannak. Ha egy tanuló olyan hibát követ el, amiért azonnali bukás jár, Inkább most bukjon meg, mint önálló közlekedésnél történjen baleset.

– Aki oktató, az csak elméletet oktathat, vagy gyakorlatot is?

– Mindkettőt. Amikor én a képzést csináltam, akkor mind a három jogosítványból kellett vizsgázni, aminek következtében oktathatok elméletet és gyakorlatot is. Ma már a B kategóriás jogsival is lehetséges ez, ha levizsgázik az illető, és elvégzi az ehhez szükséges tanfolyamot.

Meglepő volt számomra, hogy az autókban egyre nagyobb teret hódító technika nem probléma az oktatásban.

– Ma a fiatalok abba a számítástechnikai világba születnek bele, amit mi még csak tanultunk. Készségszinten kezelni tudják ezeket a dolgokat. Ami nem változott, a gyorsítás, lassítás, kuplungkezelés, az ma is ugyanúgy megy, mint régen. Amit viszont még hozzátennék: az EU-ban nem lehet eladni új autót úgy, hogy nincsen benne tolatássegítő berendezés. Ezt viszont az oktatásban nem használhatjuk.

A beszélgetésünk végén ejtett pár szót arról, hogy kinek tudná ajánlani ezt a szakmát.

– Olyannak tudnám ajánlani, akinek már van egy kis rutinja, pláne így, hogy a követelményt levitték személygépkocsi szintre. Mindenképp kell hozzá nagyon nagy türelem, pár év aktív autózás, és még az sem árt, ha ismerősök, barátok elmondása alapján jól vezet.

Köszönöm a beszélgetést!

Sipőcz Dóra, 9.C